G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)

III. A HORTHY-KORSZAK 1920-1945 - 5. MINORITA ÉS PREMONTREI DIÁKOK

ben saját sorsáról beszél: „Króht hirtelenül és nyersen emelte ki a háború a mátyásföldi szülői házból, az állampénztári főtanácsosi négy szobából (plusz mellékhelyiségek, üvegezett veranda és kert, orgonabokrok, két tuja, utóbbi írásban thuja, szóban is thuja): egyik napról a másikra lett katona, az utolsó terrorroham meg a fölkoncolás-hujjogás harmadik napján. Egyszerre nem volt egyebe egy vulkánfíber-kuffernál, abban néhány váltás fehérnemű, törülköző, szappan, fogkefe, borotvakészülék, papír, ceruza, fölbélyegzett borítékok, cipőkenőcs, sárkefe, négy pár sebtében gyártott, régi flanellpongyolából szabott kapca. Hogy a flanellkapca föltétlenül szükséges, az idősb Króh Ferencnek jutott eszébe. S még az is, hogy, hát, alighanem először hagyod el hosszabb időre a szülői házat, fiam. Senkinek sem jutott eszébe, hogy az értelmetlen és erőszakos mozgósítás talán szerencsésen is emelte ki abból az otthonból Króht, a szigorló jogászt: később többször is vélekedett ügy, hogy aki egy csapásra lett koldus, az járt jól. Anyagilag meg társadalmi helyzet szerint közepes senkiből valódi és hiteles senkivé válni egy csapásra jó, nem apránként. Szüleim apránként szolgálták meg a senkirangot, Mátyásföldön, Mátyásföld és Pest között ingázva-botorkálva játszották végig az istenem-pedig-voltunk-azért-valakik több felvonásos megsemmisülését."

21

8 Elhidegült szülővárosától, bár a család többi tagjával (anyai nagyszülei, szülei, húga, bátyja) együtt itt van eltemetve a Dózsa György úti római katolikus temetőben, a kriptasoron. A fekete márvány síremléket kétszer is ledöntötték, ma is ebben az állapotban látható. A Szakadatlan jelen című regényében erre az epizódra is utal, s hogy szándékosan nem akarta másodszor is fölállíttatni a sírkövet.

21

9 A kritikusai szerint

22

0 rá jellemző szenvtelen, érzelemmentes és szabatos leírással, nominális stílusban, egy forgatókönyv vagy egy katalógus tárgyilagosságával írja le, készít leltárt a gödöllői házról. Bár mindig más a helyszín: az Útlevélkép háttérrel című regényben Budafok, a Réztányér című novellában Mátyásföld, a Szakadatlan jelen című regényben G., de valójában mindig Gödöllőről van szó. A szalon berendezése: a nagymamától örökölt rokokó-garnitűra századvégi utánzatban, ülhetetlen székekkel és törpe kanapéval, melyeket rózsaszín vászon védőhuzat véd, háromlábú asztalka, lapján festett, pikáns pásztorjelenet, páncéltőkés, angol mechanikás zongora az édesanya hozományából, ormótlan íróasztal, sok festmény a falakon, főleg csendéletek és sok-sok külföldi utazásról (Abbázia, Ausztria, Olaszország) hozott emléktárgy csipketerítő alátéttel, a könyvszekrényben Tolsztojok, Móra, Gárdonyi több művében is szerepel (Réztányér, 13-16. o., Szakadatlan jelen, 16-19. o.) A fennmaradt családi fotók azt mutatják, hogy boldog gyermekkora volt az írónak, testvéreivel együtt egy nagy ház nagy kertjében játszhatott, egyetemista korában készülhetett az a fotó, amelyen a bátyjával és szüleivel együtt ül egy gondolában Velencében. 218 In: Bor Ambrus: Hosszabb távok. Bp. 1980.10-11. 219 Bor Ambrus: Szakadatlan jelen. Bp. 1986.165-166. 22(1 Szávai János: Bor Ambrus. In: Sz. J.: Zsendül-e a fügefa ága? Bp. 1984. 187-190., Gyurácz Ferenc: Bor Ambrus: Szakadatlan jelen. Kortárs, 1987. márc. 157-158. 297