G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)
III. A HORTHY-KORSZAK 1920-1945 - 5. MINORITA ÉS PREMONTREI DIÁKOK
Az Útlevélkép háttérrel (Bp., 1972.) című regényében a főszereplő, Veres Sándor modellje maga az író, a regénybeli hős édesapjának története pedig kísértetiesen megegyezik Hovhannesian Eghia történetével: községi hivatalnokként fontos szerepet tölt be a nagyközség életében, évente négyszerötször nagy vacsorákat ad, ahol megyei emberek és helyi nagyságok (polgármester, ügyvéd, orvos) jelennek meg feleségestül s időnként országos politikus is feltűnik a vendégek között, pl. lmrédy Béla. Ezek a vacsorák másoknak is szemet szúrnak, hogy ott biztos fontos dolgok dőlnek el. Egy ismeretlen személy feljelenti, letartóztatják a 2. vh. Után, börtönbe csukják, s ott hal meg szívrohamban. Az apa levelei a börtönből. Mindez kihatott a fia életére, bár végzett jogász volt, nem kapott sehol állást, a régi jó barátok, vacsoravendégek kínosan elfordultak, kerülték a vele való találkozást. Nehéz volt önéletrajzot írni, s megkönnyebbült, amikor meghalt az apja, hogy most már egyszerűbb lesz az önéletrajzírás, egy halott apa bűneit senki sem kéri számon. Bár még a hatvanas években is kísért a múlt, megpróbálják ügynöknek beszervezni, s neki az apja a sebezhető pontja. Az Útlevélkép háttérrel című regényben megpróbál szembenézni kegyetlen őszinteséggel a múltjával, a sebezhető ponttal, remélve, hogy egyúttal az ezzel járó kiszolgáltatottságtól is megszabadul. A Szakadatlan jelen című regényben Á. Rafaelnek ugyancsak az író édesapja, Hovhannesian Eghia volt a modellje: „nem szerethető apa, de a neve egy arkangyalé". Rendszerető, törvénytisztelő, polgári dolgosság és tisztesség jellemzi, és ezeket a tulajdonságokat másoktól is elvárja. A könyvben szereplő iskolatársakat: Gézát. Kollár Tibit, Rubin Jenőt a gödöllői premontrei gimnáziumbeli osztálytársakról: Keresztes Gézáról, Molnár Tiborról, Diamant Jenőről, a községi orvost, aki az első autót mondhatta magáénak a községben, dr. Berente Istvánról mintázza. Megjelennek műveiben a neveltetés emlékei, a premontrei gimnázium teljes tanári kara, ízlésskálája: míg a Réztányér c. novellában osztályfőnökük Herczeg Ferenc Bizánc című drámáját tartotta sokra, vasárnap délelőttönként beutaztatta a diákokat a darab kedvéért Pestre a Nemzeti Színház diákelőadásaira, addig a Szakadatlan jelenben a magyartanárral már mindenről lehetett beszélni, Lédáról is, Vér és aranyról is, s arról is, „hogy nagyon nagy műve alighanem csak engedetlen embernek lehet." (38. o.) Bor Ambrus valószínűleg nem tudta, hogy az izgalommal elemzett versek múzsája, Léda, azaz Diósyné Brüll Adél Gödöllőn lakik, nem is olyan messze a premontrei gimnáziumtól. Azt sem tudta Bor Ambrus, hogy Ottlik Gézával együtt élte meg Gödöllőn, hogy hátrányosan megkülönböztették (szavazati jog megvonása, kuláklista) azért, mert jelentősebb földtulajdonnal rendelkezett. 22 1 221 Bor Ambrus 1931 és 1939 között járt a premontrei gimnáziumba, Léda pedig 1924-től 1934-ig lakott Gödöllőn. Ottlik Géza 1946-tól 1954-ig lakott Gödöllőn, itt tették kuláklistára, ahonnan 1953-ban vették le. Bor Ambrus, a szerkesztő 2QÖ
