G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)
III. A HORTHY-KORSZAK 1920-1945 - 3. MÚZSÁK
1924 február elején a Démusz család Budapestre költözött, mert a győri pályaudvar után a fővárosi Nyugati pályaudvar vendéglőjének bérletét nyerték el. Ekkor már komolyan udvarol Németh László Ellának, sőt el is jegyzi, amelynek híre a gödöllői helyi lapban is megjelenik: „Eljegyzés. Démusz Ellát, Démusz Jánosnak a Budapest Nyugati pályaudvar vendéglősének leányát eljegyezte dr. Németh László Budapesten." 5 4 1925 nyarán Gödöllőre utaztak, amikor Ella a gödöllői HÉV állomáson meglátta a Nyugat novella- és tanulmánypályázatát, ami a folyóirat augusztus 1-jei számában jelent meg. Ella biztatására Németh László beadta a már megírt Végrendelet című novelláját Horváthné meghal címmel, ezenkívül Az Ady-vers genezise című tanulmányt küldte el, amit Ella gépelt le. Németh László megnyerte a pályázatot és vele az 5 millió koronát novellájával, ami а Nyugat karácsonyi számában jelent meg. 1925. december 26-án Ella 20. születésnapján házasodtak össze. Később is jártak Gödöllőre Gaál Kálmánékhoz. Vekerdi László Németh Lászlóról írott könyvében publikál egy kerti felvételt, amelyen Ella ül egy széken, ölében a kisbaba, mögöttük áll sötét öltönyben és nyakkendőben Németh László és a képaláírás: „Ifjú házasok, Gödöllő, 1927" 3 5 de a Pocó (1926-1930) halála után 1930-ra datált fénykép is Gödöllőn készült. A Démusz családból többen Gödöllőn vannak eltemetve: Démusz Lajosné, a nagymama (1861-1941), fia, Démusz János (1880-1967), Ella húga, dr. Vágó Jánosné Démusz Magda (1907-1950) és Magda férje, dr. Vágó János (1901-1947) egy sírban nyugszanak a Dózsa György üti temetőben. SZEMELVÉNY BALKEZÉVEL... Balkezével fogott meg engemet A Sors és horpadt bordáimon Ott maradt bütykös ujjnyoma, S néha ügy megnyekergetett Hogy ma is friss rosszként szidom. Pedig azóta visszagémberült Derekamról e balkéz. Nőfelem Te leheltél a göccsös hüvelykre Mely épp a szívemre került S úgy hitták, világ-félelem. 54 (GV1925. jan. 4.1.) 55 Vekerdi László: Németh László. Bp., 1970. 42. Arcok és vallomások. 224
