G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)

III. A HORTHY-KORSZAK 1920-1945 - 3. MÚZSÁK

Féltem én már mindentől, s mint a sün Összegömbölyödtem, s tüskés szavak Labdájába dugtam kényes lelkem S Reménytelen és keserűn Vártam, hogy megkínozzanak. S még első csókod ostyájában is A gonoszság kininjét lestem én, Nem hihettem, hogy aki elém állt, A szív, nem romboló hamis Angyal, de maga a remény. Annyi szálka akadt a torkomon, Hogy fuldokolva ittam a tejet S esztendő telt belé, míg szivén Talált a sugár-bizalom És gyanúja fölengedett. Hadd számítok utána. Négy, igen, Négy éve annak, hogy Besnyőről haza Karonfogva jöttünk s Gödöllőig Nagyot dobbant a szívem, Mert te lettél vigasza. Ó az a két gödöllői nap S hány nap követte, gyógyító napok. Mindenik egy-egy évet hegesztett. Hány sebem volt s négy év alatt Minden volt sebem beforrhatott. Jobb kezébe eztán se vett a sors, Makacskodik, hogy póruljárt veled Ne is vegyen az ebadta vénje, Épp elég nekem ha te fogsz. Én orvosom: szerelmesem. (Homályból homályba. Bp., 1977. II. 397-398.) 225