G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)

II. A DUALIZMUS IDŐSZAKA 1867-1920 61 - 2. NYARALÓK

barna füstjét a fák lombjára fújva. Labdáztak, futkostak ott a gyerekek, kint a dombon és réten fakarddal játszottak, csatákat vívtak, sárkányt eregettek, „Csak álmom járja e csodás világot, / Mindent ködös, bús messzeség fedez. / Emlékezel? / Gyermekkorunk rózsás világa ez." Első kötetének versein erősen érezhető volt Ady költészetének hatása. A Liliput című vers hetyke gesztusai: Földrebilincselt Gulliver Fekszem közöttük, magam ember. Nézegetek S várom, hogy mikor ülnek el. Ni, milyen sápadt valamennyi, Lógó fejek, szűk homlokok. Hát senki sincs, Aki merne itt levő lenni? Én csendes-vígan hahotázom Úristen! mi lesz Liliputban, Hahahaha! I la én a kötelem lerázom! Ady költői szerepének utánzása a Királyok igrice című versben: Én vagyok az új dalos Dávid. Énekelem A régi Ország új csodáit. Vagy Ady szimbolizmusának utánzása a Szürke délutánban: Ma fáj kinézni. Köd az ablakon. A szó nekem ma durva, szintelen. Ott kint a ködben valaki zokog. Neked is fáj az élet, bús rokon? Sík Sándor első verseskötetét igen jelentős kritikusok méltatták figyelemre. Karinthy Frigyes fölényesen gúnyolódott a pályakezdő költővel a Nyugatban, megsemmisítő véleményt mondott a versekről. Szimpatikusnak találta a fiatal költő lelkesültséget, de ugyanakkor gyermekdednek és naivnak is. Úgy vélte, hogy teljes ellentmondásban van a problémátlan világlátás és a túlzott, felfokozott költői öntudat. „Báj és derű érzését keltheti a napsugaras naivság: de mindjárt komikussá válik, ha titános erő és fölény képét 125