G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)

II. A DUALIZMUS IDŐSZAKA 1867-1920 61 - 2. NYARALÓK

A fővárosba való hazaköltözést nem az iskolakezdéshez kötötték. Amikor szeptember­ben megkezdődött az iskola, a gyerekek vonaton Gödöllőről jártak be Budapestre, reggel korán mentek és délután a félhármas vonattal jöttek vissza. Mari cseléd fél tizenkettőre megfőzte az ebédet, vonattal bevitte Pestre az édesapának, mert a gyönge gyomra mi­att neki külön kellett főzni. Késő ősszel, amikor hidegre fordult az idő, akkor költöztek vissza fővárosi otthonukba. Két nagy stráfkocsi vitte a holmijukat, lepedőkbe kötve az ágyneműt, ládákban a sok ruhaneműt, zsákokban a télire való lisztet, krumplit. Több cselédet is tartottak egyszerre, de mind között a legfontosabb Jáger Mari volt, akit Ilona - saját bevallása szerint - jobban szeretett, mint az édesanyját. 9 5 A losonci nagymama küldte a családba Jáger Marit, aki árvalány volt, és fiatal kora ellenére már regényes és szomorú múlttal rendelkezett, amikor a Schlesinger családba került. A hat­vani cukorgyári inspektortól gyereket szült, aki meghalt a dajkaságban. Mari jól főzött, szépen énekelt, és büszke volt rá, hogy ő is Rimaszombaton született, mint Blaha Luj­za. A Schlesinger családban tanult meg írni, olvasni. A kocsisokkal németül beszélt, a napszámosokkal tótul. Sokat dolgozott, ha Pestről jöttek a rokonok hétvégén, ahányan asztalhoz ültek, annyi csirkét vágott le, leforrázta, megkopasztotta, megfőzte, ebéd után leszedte a hosszú asztalt, elmosogatott. Ugyanakkor a családban uralkodó liberális és családias légkör a cseléddel való bánásmódot is jellemezte. Szinte családtagként kezelték, azt is megengedték neki, hogy szeretőt tartson. A cselédben is nagy kultúrszomj alakult ki, az édesanyával együtt járt színházba. Harmos Ilona a szegények és elesettek iránt érzett szolidaritását a gödöllői gyer­mekkorban sajátította el. „Ez a kicsit buja, illetlen szabadság mindig elfog, valahányszor cselédlakásba megyek. Amellett azonossági érzés is van bennem, közibüktartozóság és egyben félelem a sorsuktól, sajnálkozás a sorsukon, s a »batyut kötünk a hátadra, el­mehetsz cselédnek, ha rossz leszel« fenyegetéseinek emléke." 9 7 Amikor a lányok sorra férjhez mentek, akkor azok is Gödöllőn a Gizella úton béreltek házat nyaralásra. 1900­ban meghalt az édesapa, Ilona 15 éves volt akkor, s mivel rosszul mentek az üzleti ügyek, nem sokkal utána el kellett adniuk a gödöllői nyaralót és a földeket. Ám miután eladták a gödöllői házat, még azután is kijártak Gödöllőre, mert nem tudtak meglenni nélküle, kibérelték ugyanazt a házat, amelyben sokáig éltek. Az életét megmérgező zsidókérdés kezdetét is a gyerekkorra, a Gödöllőn töltött nyarakra teszi. Talán egy parasztasszony megjegyzésével kezdődött, amelyet az udvaron játszó gye­rekekre tett: „Milyen szépek. Nem is olyanok, mint a zsidók." 9 8 Már ezen a jószándékúnak gondolt megjegyzésen is a megkülönböztetést lehetett érezni. Egész életére hatással volt egy másik gödöllői gyerekkori élmény. Kislányként leszakított két szál rózsát egy utcabeli ház kertjében, benyúlva a kerítésen. A háziasszony felháborodottan utánament, és bepana­96 Tüzes cipőben, 5-9. 97 Tüzes cipőben, 86-87. 98 Tüzes cipőben, 54. 113

Next

/
Thumbnails
Contents