G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)
II. A DUALIZMUS IDŐSZAKA 1867-1920 61 - 2. NYARALÓK
Heltai Jenő (1871-1957) író A Kacsóh Pongrác-féle János vitéz (1904) dalszövegének írója és A néma levente (1936) szerzője Budapesten élt, de Máriabesnyó'n is volt nyaralója a Fenyvesi nagyút 42. szám alatt. Munkatársa volt A Hét című lapnak, amit a rendszeresen Gödöllőn nyaraló Kiss József szerkesztett, elképzelhető, hogy ő hívta föl Heltai figyelmét a táj szépségére, és ennek hatására vásárolt itt nyaralót. Az író itt írta A masamód (1910) című jelenetet és A tündérlaki lányok című kötetben megjelent novellákat. 9 0 Heltai Jenőnek a Fenyvesi nagyút 42. szám alatti nyaralójában jelenleg ORA (Opus Reginae Apostolorum) Kápolna működik. A Hetven HP című novellája besnyői eredetű. SZEMEL VÉNY Hetven HP Heltai Jenő (1871-1957) feleségével Heltai Jenő villája Automobil vitt be Máriabesnyőről a városba. Természetesen nem saját automobilom, hanem egy jó barátomé, akit a sors megáldott mindenféle jóval, egy 70 lóerős, szép, szürke Mercedesszel is. Hárman ültünk a kocsiban, elöl a keréknél a barátom, ő vezette a kocsit, mellette - bottal kezében a kutyák ellen - a sofőr és hátul az összes üléseken én. Szépen föl voltunk öltözve mind a hárman, barátomon szürke porköpönyeg volt, fekete Bléroitsapka, fehér pápaszem, rajtam szürke sapka, semmiféle pápaszem, de szivar füstölgött a szájamban. A nap első szivarja, az örömök öröme. Szép az út a tündöklő reggelben. Az országúton, ameddig a szem ellát, sehol egy lélek, valahol messze előttünk egy-két fekete pont, dinnyéskocsik, amelyek sietség nélkül vánszorognak a főváros felé. Ahogy repülünk, a pontok nagyobbodnak, most már jól látjuk a kocsikat, a sofőr előveszi hangszereit, tülköl, sípol, fütyül, rekedten csörömpöl, egyik sem használ. Végre elordítja magát: „Balra!" Ezt megérti a kocsis, lassan, kényelmesen utat nyit nekünk és mi elrobogunk mellette, forró porzuhanyt zúdítva nyakába. Elmarad mögöttünk Gödöllő, kétoldalt a kis erdők, fiatal fácánok csapatja éppen előttünk sétál át az országúton az egyik erdőcskéből a másikba, gyanútlanul, bambán bámulva ránk. A sofőr fölemeli botját, rájuk céloz és azt mondja: „Bumm!" 90 Töredék a Színház Életből. GVM TD 91.76.1. 109
