G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)

II. A DUALIZMUS IDŐSZAKA 1867-1920 61 - 2. NYARALÓK

Megyünk tovább. Barátom a kormánykeréknél nagyszerűen dolgozik... Megnézem az órámat, körülbelül nyolcvan kilométernyi sebességgel megyünk, ha szerencsénk van és nem találkozunk túlságosan sok kocsival, huszonöt perc múlva Budapesten leszünk. Már itt van Kerepes, egyetlen hosszú utcájával, a kocsi alá szaladgáló kutyáival és tréfás gyerkőceivel, akik öreg dinnyék héját hajigálják felénk. - Nem méssz! - mondja a sofőr és a levegőben meglóbálja a botot. A gyerekek szétrebbennek, rémült tyúkok menekülnek a kocsi elől, komikus, hosszú lépésekkel, pisze tót lányok ácsorognak az út mentén és boldogan nevetnek, pedig naponként legalább ötven automobilt látnak az agyonbenzinezett hatvani országúton. Az élet szép, nyáron, reggel automobilon, szivarszó mellett. És miközben büszkén hátradőlök a párnákra, arra gondolok, hogy tegnap, mint a lótenyésztés lelkes híve, utolsó filléremet is elvesztettem a sport és a véletlen nemes párharcában, arra gondolok, hogy most 70 lóerővel robogok be a fővárosba, egyenesen az újság kiadóhivatalába, hogy egy kis pénz erejéig megvágjam az igazgatót. Arra gondolok, hogy ötvenéves elmúltam, nincs automobilom, lányaimnak nincs hozományuk, nincs semmim, csak becsülettel szerzett adósságom. Arra gondolok, hogy az élet rövid és hogy ez aligha lesz másként a jövőben is. És - mit csinál az ember ilyenkor? - rágyújtok a második szivarra, bánatomban egy kövér havannára. Cinkota előtt az üt mentén napszámosok dolgoznak, parasztok, a nép egyszerű gyermekei, akiknek lelkébe látnom nem adatott, mert fájdalom, nem vagyok nemzeti író. Az egyik szép, elkeseredett, rongyos ember végignéz rajtam, nagyot köp és foghegyről odaszól nekem: - Dögölj meg! Boldogan mosolygok. A szerencsétlen azt hiszi, hogy az automobil az enyém. Egy másodpercig arra gondolok: megállunk és megmagyarázom neki, hogy téved, hiszen ebben a pillanatban neki alkalmasint több pénze van, mint nekem... de aztán lemondok erről az ötletről. Minek fosszam meg szegényt már korán reggel egy illúziótól? Hadd higgye, hogy egy sokszoros milliárdosnak köpte oda a véleményét... Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona (1885-1967) Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona, Görög Ilona (írói név) (1885-1967) színművész, író A Színiakadémia elvégzése után a Magyar Színházban és az Új Színpadon játszott. Kosztolányi Dezső 1913-ban vette feleségül. 1917-ben Bárdos Artúr szerződtette a Modern Színpadhoz, 1921-ben a Vígszínház tagja volt. Novellái a Nyugatban és a Szép Sróban jelentek meg, színműveket is fordított. Két írói életrajz jelent meg tőle: Kosztolányi Dezső [1938] (1990) és Karinthy Frigyes (1988). A második világháborús élményeit a 1 ÍO