G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)

II. A DUALIZMUS IDŐSZAKA 1867-1920 61 - 2. NYARALÓK

A leányok szót fogadtak és pompásan mulattak. Még virágot is szedtek - mezei virágot! régóta nem töltöttek ilyen szép délutánt. (Otthon még hetekig beszéltek erről az emlékezetes kirándulásról.) Frigyes bácsi ezalatt Hugó barátjánál dőzsölt. Reszketett, mikor a kezébe vette a híres ,Anti-Justine"-t. Megkereste a 134. lap 8. sorát, nagyítóüvegét ráhelyezte az Ingénue névre, s aztán megkönnyebbülten sóhajtott fel: - Az ékezetet csak kikaparták. Világosan látom, hogy kikaparták. Ezen egy kicsit összekaptak, mert Hugót ilyen érzékenyen még soha se sértették meg. De az a körülmény, hogy véletlenül ő volt a házigazda, szerencsésen mérsékelte a haragját, s megmentette a két régi cimborát attól, hogy halálos ellenségekként váljanak el egymástól. Azonkívül sokat enyhített a Hugó fájdalmán az is, hogy Frigyes bácsi nem leplezgette az irigykedését. - 1798,-i kiadás, hanem azért gyönyörű példány! Testvérek közt is megér kétezer koronát, amatőrnek háromezret is. Már az igaz, hogy szerencsés kópé vagy!... de micsoda remek ötlet is volt ez a fekete álszakáll! Majd végigszemlélte Hugó barátja összes könyveit. Órákon át mászkáltak fel s alá a felső polcokhoz vezető létrákon, szalámit ebédeltek, s délután öt órára nem maradt könyv, amelyet végig ne szaglásztak volna. Frigyes bácsi kéjelgett, Hugó sugárzott a büszkeségtől. Mikor elváltak, megölelték egymást, és Frigyes bácsi azt kérdezte: - Nem félsz, hogy elloptam valamit? - Hehehe, vigyáztam rád! - felelt az öreg Hugó. Elkísérte Frigyes bácsit a vasúthoz, s a kisasszonyoknak, akik már egy óra óta várakoztak két nagy kazal mezei virággal, azt a bókot mondta, hogy egyre fiatalodnak. Mari kisasszony és Laurácska nagy megelégedéssel látták, hogy Frigyes bácsinak az idegessége úgy elmúlt, mintha elfújták volna. A vasúton keveset beszélgettek, mind a hármójukat nagyon elfoglalták a gondolataik. A sok új benyomás. Laurácska kibámult a kocsiablakon s az eget nézte. Az alkonyodó nap tüzes golyóként fénylett a látóhatár szélén, a nyugodt égbolt halványkék vizű tengerhez hasonlított, amelyben mintha rózsaszínű szigeteket alkottak volna a bárányfelhők. Egyszerre valami felzavarta a merengéséből. Frigyes bácsi, akinek az arca csupa megelégedés és mosolygás volt, jobb kezének középső ujját belebökte a levegőbe és így szólalt meg: - Csak második kiadás! Az újság, 1906. december 108