G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)
II. A DUALIZMUS IDŐSZAKA 1867-1920 61 - 2. NYARALÓK
sik kettőt. A két helybenhagyott két különböző temperamentum. Az egyik szelíd férfiú, aki megnyugszik az istenítéletben, a másik azonban notórius verekedő, aki a szégyent nem hagyja magán száradni. Kijelenti előre, hogy: »Ma emberhalál lesz«, s megy haza a kaszájáért. A győztes is hazafelé indul, békében és dicsőségben, ismét barátkozva a másik legyőzöttel. Otthon (a diadalmas hajlékban) újra kezdik az ivást, és végképp eláznak. Ekkor megérkezik a harmadik, a kaszával. A háznép, vesztére, csupasz kézzel kísérti meg az ellentállást, a kasza megszabdalja a háziasszonyt, összevagdossa tehetetlenné vált ellenségét, s egyszerűen levágja a leányt, aki mostoha apjának segítségére sietett. A lánynak menten vége. A kaszást elcsípik, s a dolog bíróság elé kerül. A közrend képviselői szakértőket hallgatnak ki, avégből, hogy kétségtelenné váljék: nem volt-e a gyilkos beszámíthatatlan állapotban - milyen elmés is ez a jogi kifejezés! - mikor felettébb udvariatlan tettét elkövette. A tudomány falusi jelesei aztán mulatságos jelentést adtak be, melyben szép koszorúba fűzték a szótárakban elő nem forduló tudós kifejezéseket s megállapítják, hogy voltaképpen tudni nem lehet: beszámítható vagy beszámíthatatlan állapotban volt-e a vádlott, csak azt tudni, hogy részeg állapotban leiedzett. Mert a tett ugyan föltételezi a premeditációt, de másrészt nagyon valószínű, hogy a vádlott az iszákosok egyik betegségében, az úgynevezett mania ebriosában szenved. Amiből következik, hogy a tett elkövetésekor nem lehetett oly bölcs és megfontolt, mint egy pápai nuncius. A bírák összeülnek, tanakodnak, s végezetül: a kaszást fölmentik. Mehet haza s kaszálhat békében. Ez az eset Magyarországon, Gödöllőn történt." Legismertebb regényében, a Midas királybm a főhőst, Biró Jenő festőművészt, aki Kőbányán rajztanár, Marosy nevű barátja egy átmulatott éjszaka után gödöllői kirándulásra hívja. Minden bizonnyal valóságos emlékek állnak a regénybeli epizód hátterében. 8 9 A vasárnapi Pesti Napló cikkeit is Gödöllőn írta. Általában Homokbucka néven említi írásaiban Gödöllőt, mivel a homokos talaj alapvetően jellemző a településre és Ambrus idején a Tégla (Lovarda) utca még nem volt beépítve, mint manapság, csak homokbuckákat lehetett látni az utca másik oldalán. SZEMELVÉNY Könyvmolyok Frigyes bácsi a rendesnél is szórakozottabb volt és igen rosszkedvűnek látszott. Szokatlanul gyorsan evett, mint aki alig várja, hogy lerázhassa magáról az ebédelés robotját s visszavonulhasson a dolgozószobájába, ha szóltak hozzá, egy-két szóval vagy olyan csodálkozó pillantással válaszolt, mintha nem is értette volna, hogy mit mondtak neki, izgatottnak tűnt fel és mintha nem is igyekezett volna titkolni az izgatottságát. 89 Ambrus Zoltán: Midas király. Bp. 1928. (4. kiadás) 1. köt. 129-130. 104
