G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)
II. A DUALIZMUS IDŐSZAKA 1867-1920 61 - 2. NYARALÓK
A lányok nem mertek tovább kérdezősködni. Egy darabig, amíg Frigyes bácsi a sajtot majszolta, senki se szólt egy szót se. Hanem egyszerre az öreg tudós váratlanul megszólalt. - Gyerekek, abban az egyben igazatok van, hogy már ideje volna egy kis levegőt színi. Holnap reggel kimegyünk Gödöllőre. A két öregkisasszony összenézett. Ez az elhatározás annyira meglepte őket, hogy nyugtalankodni kezdtek. És Laura kisasszony, a fiatalabbik hajadon, aki még nem lépte át a negyvenedik esztendejét - „Laurácska", Frigyes bácsi szívének a kiválasztottja - némi tétovázás után nekibátorodott és megkockáztatta ezt a kérdést: - De Frigyes bácsi, csak nem érzi magát rosszul?! Olyan furcsa, hogy ez most éppen Frigyes bácsinak jut eszébe!... Eddig hallani se akart róla, hogy elmenjünk valahová!... Nyugtasson meg bennünket: ugye, nincs semmi baja? - Persze hogy nincs semmi bajom! - dörmögött az öreg. - Egészséges vagyok én, mint a makk, és hogyha ez a sok tisztogatás nem volna, egy köhentésemet se hallanátok soha. De persze ez az örökös takarítás engem is megvisel, nem vagyok mai legény és ez egy fiatalt is megviselne. Hanem hát én hiába beszélek nektek s hiába mondom, hogy unom már ezt a temérdek takarítást, ti csak nem akarjátok elhinni nekem, hogy ebbe a folytonos sepergetésbe és szellőztetésbe én előbb-utóbb bele fogok betegedni. Azért minduntalan kinyitogatjátok az ablakot és hol a padlót súroltatjátok, hol törölgettek, poroltok, és a sok seprésnek se ideje, se órája. Pedig nincs egészségtelenebb dolog, mint ez az őrületes takarítási mánia, a sok nyitott ajtó és ablak kérlelhetetlen bizonyossággal reumássá tesz mindnyájunkat, a temérdek seprés pedig felkavarja a port, kikergeti odvaikból a bacilusokat, és az ember belélegzi, felszíjja, megrágja, lenyeli ezt a sok mindenféle élősdit, amelyek különben békén pihennének a helyükön. Hogy az ördög vitte volna el azt a gazembert, aki kitalálta ezt a sok gyalázatos tisztálkodást! - De édes bácsi - védekezett Laurácska -, a lakást mégiscsak ki kell valamikor takarítani! Aztán a szellőztetés magában véve még nem egészségtelen, és a port le kell törülni a könyvekről, meg a szemetet is ki kell söpörni! - Igen, csakhogy mértékkel kellene takarítani, és nem olyan eszeveszettül, mint ez a ti falusi leányzótok, akinek a betegsége az, hogy még álmában is söpör és takarít. És tudjátok-e, hogy mit csinál nekem ez a leány? Leveszi a polcról a legrégibb, a legdrágább könyvet, és ezzel püföli, porolja a többit! Tegnap is mit látok?! Véletlenül benyitok a könyvtárszobába... hát persze takarít, és tudjátok-e, mit csinál?! Pidansat de Mairobertrel porolja a többit, Pidansat de Mairobert-rel! Az öregkisasszonyok ijedtükben nem tudtak mit felelni. - Pidansat de Mairobert-t használja portörlőnek - sírt az öreg -, Pidansat de Mairobert-t, a tizennyolcadik század történetének legbecsesebb forrásmunkáját, Pidansat de Mairobert , Espion anglais"-jának egy első kiadását! - Pedig megmondtuk neki - hebegett Laurácska -, hogy a könyvekhez nem szabad hozzányúlni!... - Meglássátok, ez a leány még megöl engemet! - szólt az öreg tudós elkeseredetten. 105
