Őriné Nagy Cecília: A jó kormányos. Körösfői-Kriesch Aladár (1863-1920) emlékkiállítás (Gödöllői Városi Múzeum, 2013)

Háború

Mese Mint egy óriási, milliónyi mindenféle színű üvegszilánkból összerótt kaleidoszkóp, melyet őrült sebességgel forgatnak, úgy kavarogtak az emberek lelkei, káprázatos vonaglásban és tülekedésben. Egy-egy szilánk fényes sugárban csillant fel - egy másik elkapta a fényt - elnyelte vagy tovább adta - a következő pillanatban itt már sötét volt minden és ismét máshonnan tört elő valami csillogó ragyogás - hogy az is csak épp oly hamar megint homályba vesszen. Sehol, soha egy percnyi megállás, magába-szállás - a fénysugár, mint valami üldözött lidérc, hol itt, hol ott tört elő eszeveszett sietséggel - utána vettették magukat, el akarták kapni - egyik a másiktól azt a testetlen valamit kiragadni, de hiába, hiába! A reménytelen hajsza reménytelenül folyt tovább. S ezek a cafatokra tépett, ronggyá vedlett, testüktől a gyűlölet és bosszú fegyverével elszakított lelkek gomolyogtak előre, tolongtak, tülekedtek, tódultak a fekete vértől feneketlenre dagasztott, végtelen országúton. Közbe'fakult zászlókat rázott a süvítő szél: nagy és kis nemzetek megcsúfolt, szent jelvényeit! Sőt valahol az út mentén hatalmas oszlopon tábla fityegett, e felírással: történelem. Ebben az észbontó kavarodásban találkozott a két lélek. - Némán, csudálkozó megdöbbenéssel, egymást szemlélve, álltak meg egymással szemben. Egymásra ismertek. Az első szelíden megsimogatta a másiknak haját, szakállát, vállait, két kezét. Kérdi a másik: „Akarsz-é valamit éntőlem?" Lesüti és felveti szemét az első lélek s így felel: „Nem akarok én tetőled semmit is!" Mond a másik: „Úgy beléphetsz az első kapun!" 46