Őriné Nagy Cecília: A jó kormányos. Körösfői-Kriesch Aladár (1863-1920) emlékkiállítás (Gödöllői Városi Múzeum, 2013)

Származás, korai évek

iskolában, ahol rendkívül fiatalon, 19 évesen, 1883 júniusában, az oktatási rendszer alapképzésének megfelelően rajztanári képesítést kapott. Több év művészi továbbképzés után, 1888 őszén a Műegyetem rajzi tanszékén tanársegédként helyezkedett el. Innen írta a pályázatokat, szerette volna külföldön is tovább képezni magát. Először a magyarországi gyakorlatnak megfelelően Münchenbe (1889) került, Piloty iskolájába, ahol a magyar Liezen-Mayer Sándor lett a tanítómestere. Annak ellenére, hogy itt tanultak a kortárs vezető magyar művészet jeles képviselői - így jelentős számban a később Nagybányán alkotó művészek is -, a 19. század végére Piloty iskolája már nem tartozott az európai haladó műhelyek közé. A fiatal festőművészek sok kai inkább a párizsi festőiskolákat választották. München után mégsem párizsi, hanem 1890-ben velencei, majd 1891-ben római ösztöndíjat pályázott meg Kriesch Aladár. Ekkor a Palazzo Veneziában az Osztrák-Magyar Monarchiának voltak művészek részére megpályázható műtermei. A fiatal művész ez ügyben írt először későbbi barátjának, Koronghi Lippich Eleknek

4 állami támogatásért a műterembérlést illetően. Korábbi korfui útja után Rómában és környékén készült művein találkozhatunk új, a környezet hatására megváltozott színkezeléssel, részben az ekkor ott élő művésztársak befolyásának köszönhetően. Rendkívül fontos volt művészetében a Rómában alkotó Szoldatits Ferenc mester hatása, aki a római magyar művészkolónia kései nazarénus festőcsoportjához tartozott. Kriesch Aladár éppen Szoldatits Ferencnél találkozott 1891-ben Nagy Sándorral, aki ösztöndíjasként ekkor szintén Rómában tanult. Innen eredeztethető a két művész sírig tartó barátsága. Nagy Sándor fiatal művésztársai révén kerültek kapcsolatba Pradilla Franciscóval, ő javasolta a rajzok színbe való áttételét. Látva vázlataikat, színes akvarellel készült vázlatok készítésére biztatja őket. Azt tanácsolta 4 (urecskó László: K. Lippich Elek - a hivatalos művészetpolitika irányítója és a gödöllőiek. In: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok. Studia Comitatensia 10. (Szerk: Ikvai Nándor). Szentendre, 1982. (9-33.). Továbbiakban: Jurecskó, 1982. 9