Öriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői szőnyeg 100 éve - Tanulmányok a 20. századi magyar textilművészet történetéhez (Gödöllő, 2009)
Török Petra: „...kivágás a mágikus végtelen szőnyegéből"- Lesznai Anna textilmunkái, hímzései és elfeledett manufaktúrája
84 Török Petra volt a kert című regényében az epikában is megvalósította az „öltések" egymás mellé sorolásával kialakított kép elvét. A rengeteg szereplőt és cselekményszálat mozgató történeti családregény epizódok egymás mellé sorolásából áll. Ezek egy-egy szereplőhöz köthető, önmagukban is zárt eseménysort mondanak el, azaz epizódokat alkotnak. Ezek egymásmellettisége adja e sokszínű, sokárnyalatú tablót. így regénye nem más, mint emlékekből szőtt szőnyeg, amit az olvasó lába elé terít. Küldetéstudat, népi-népművelői aspektusok, a művészi hitelesség kérdése A közösség tudat- és társadalomformáló ereje, a művészek tevékenységének „köz- és népművelői" aspektusa Gödöllőn is megjelent. E kérdés Magyarországon szorosan összefüggött a kor társadalmi problémáival. A paraszti tárgykultúra, a népművészet forma- és motívumkincse továbbvitelét és fennmaradásának esélyét intézményesítették az 1880-as évektől létrejött különféle, úgynevezett háziipari kezdeményezések, például az Izabella Háziipari Egyesület 5 8, a Torontál megyei 5 9 vagy a Gyarmathy Zsigáné nevéhez köthető kalotaszegi 6 0 szerveződések. A háziipari tevékenység előretörése hamarosan több elméleti kérdést vetett fel. Ezekkel a problémákkal is foglalkozott Lesznai Anna az 1913-ban megjelent Háziipar és Népművészed című, programadó írásában. A háziipari keretek között létrejött munkákra leselkedő veszélyekről szólva, javaslatokat tett e tevékenység tisztaságának megőrzésére. Legfontosabbnak találta távol tartani a készítőket a gyári mintáktól, és szorgalmazta az eredeti és hiteles művészi alkotások sokszorosítását. Lesznai számára minden produktum fő becse egységükben és benső kiegyensúlyozottságukban rejlett: „Rajz, szín, technika, anyag, a díszített tárgy rendeltetése maga is, szoros összhangot alkotnak, s bármely tényező megbolygatása felbillentheti a belső egyensúlyt. Nehéz házivászonra vagy selyemre varrott mezőkövesdi minta összeforrott tömör alapszövetével, és gyökértelenné, kellemetlenül libegövé válik, mihelyt áttetsző modern nyári batisztblúzok díszéül kell, hogy szolgáljon. (...) az eredetileg színértékeik által tagolt és kiegyensúlyozott minták nehézkes, egyhangú, értelmetlen foltokká válnak, mihelyt megfosztják őket sajátos színezésüktől, kompozíciójuknak lényeg és szerves tényezőjétől. Már új anyagot vagy technikát párosítani régi mintával is veszélyes és kevés sikerrel kecsegtető kísérlet, de valódi barbarizmus felbontani azt a majdnem felbonthatatlan egységet, mely a rajznak és a színnek kölcsönös egymásra hatásában rejlik. Ilyet legföljebb az alkotóművész engedhet meg magának a maga művével szemben, melynek belső törvényeit magában és egyéniségében hordja, s az új színre hangolt minta mint egyenértékű, új alkotás születik meg benne," 6 2 Döntő jelentőségűnek tartotta, hogy csak a jó munkáknak szerezzenek piacot, intelligens, szakértő vevőpublikumot, és támogassák a népművész kézműves mesterektől eredő technikai vagy mintabeli újításokat. A népművészeti minták tisztaságának érdekében megengedhetetlennek tartotta, hogy az iskolás lányok körében „bazár" vagy idegen mintákat terjesszenek, vagy sablonokat tanítsanak az iskolákban. A háziiparról folytatott viták során több alkalommal felmerült és igényként fogalmazódott meg a minták és motívumok eredet-tisztaságának igénye. A régi és újonnan tervezett elemek gyakran megkülönböztethetetlenekké váltak. 6 3 Lesznai ezt a jelenséget annál veszélyesebbnek tartotta, minél jobban hasonlítottak az új, importált minták a helybeli népművészethez, hiszen - tapasztalata szerint — a parasztok azok eladhatósága láttán legjobb ösztöneiket hagyták félrevezetni, melyek akár ezeréves alapformákat is őrizhettek eredeti tisztaságukban. Lesznai meggyőződése szerint az új népies minták készítése az alkotói személyiséget csonkítja meg, ezek a tervek sohasem lehetnek egészen őszinték, hiszen az iskolázott rajzoló álnaivitással, önlefokozással alkotja meg őket, ellentétben a paraszti alkotók látszólag a végletekig egyszerűsített, de valójában ősi kultúrájú terveivel. Az iparművészeti tervek alkalmazásával és kivitelezésével kapcsolatos óvatos bánásmód, ami Lesznai szigorú kritériumrendszerének felállításához vezetett, saját tapasztalatain alapult. Látta mekkora hatással vannak a külső forrásból származó tervek azok kivitelezőire: „Saját tapasztalatból tudom, hogy oly vidéken, melyen már a nyomtatott minta majdnem teljesen kiszorította a hímzést, újabban, mióta ott terveim nyomán dolgozgat az asszonynép, egész érdekes, saját rajzú vagy legalább saját ízlésük szerint átalakított díszű, hímzett szélű kendőket viselnek a lányoké 58 Izabella Háziipari Egyesület: Hollósy Mária hímzésgyűjteménye képezte az alapját, aki 1892-ben telepedett le Cifferen. A megalakulás éve 1894 volt. Feladatul tűzték ki a régi mintákat követő tervrajzok, a régi népi és úri hímzések életre keltését. A szisztematikus gyűjtés, oktatás, piackutatás és a háziiparosok foglalkoztatása mellett saját boltot is fenntartottak Pozsonyban. 59 Torontál megyei háziipar a németeleméri, majd a nagybecskerekei gyár köré szerveződött. Az egész kezdeményezés Kovalszky Sarolta nevéhez köthető, amelynek eredményeképpen 1896-ban már 3400-an foglalkoztak Torontál vármegyében szőnyegkészítéssel. 60 A kalotaszegi népművészet felfedezése Gyarmathy Zsigáné nevéhez kötődik. 1896-ban már 1200 ember foglakozott Kalotaszegen varrottas-készítéssel. O maga oktatott, tanfolyamokat szervezett, és részt vett az értékesítésben is. Halála után az általa gyűjtött régi mintákat silányabbakkal cserélték fel, 1910-ben már az Iparművészeti Társulat kiállításán a kritikusok mint lezüllesztett háziipari termékekként tettek róluk említést. 61 Lesznai Anna: Háziipar és népművészet. Magyar Iparművészet, 1913. 369-376. 62 uo. 370-371. 63 Gyakran érte ez a vád például az Izabella Háziipari Egyesületet. A századfordulón az önálló, nemzeti jellegű iparművészet kialakulása zálogának tartották, hogy az iparosok számára rendelkezésre álljanak megfelelő tervek. Az első albumszerű kiadványok éppen azért gyűjtötték össze a népművészeti motívumokat, hogy azok a művészeknek és minden más érdeklődőnek mintául szolgálhassanak. így indult el például 1894-ben a „kereskedelemügyi m. kir. minister" kiadásában (!) a Mintalapok című vállalkozás részeként a Szövő és Nőipari Füzetek, amelyben később gyakran jelentek meg a gödöllőiek népies-szecessziós tervei is. A lapokban színesben reprodukált, neves tervezőktől származó munkákat és múzeumi gyűjteményekben őrzött eredeti hímzések és szövések fényképfelvételeit egyaránt közölték. 64 Lesznai Anna: Háziipar és népművészet. Im. 376.
