Öriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői szőnyeg 100 éve - Tanulmányok a 20. századi magyar textilművészet történetéhez (Gödöllő, 2009)
Török Petra: „...kivágás a mágikus végtelen szőnyegéből"- Lesznai Anna textilmunkái, hímzései és elfeledett manufaktúrája
kivágás cl mágikus végtelen szőnyegéből " — Lesznai Anna textilmunkái, hímzései és elfeledett manufaktúrája 85 Kimagasló jelentőségűek Lesznainak a művészetpedagógia terén elért eredményei. 1919-ben összeállította az alap- és középfokú iskolák művészeti nevelési tanmenetét 6\ és naplójegyzetei szerint visszatérő kihívás volt számára egy gyakorlati példákkal, pedagógiai-módszertani instrukciókkal ellátott esztétika-pedagógia megírása: „A gyerekesztétika ma jobban vonz, mint valahaid (1927); „Újra kísért bennem a „gyerekesztétika". (...) Ezeket részint mesében, játékban dramatizálva, részint egyszerűen magyarázva gyermeknek feldolgozni illusztrációkkaid (1937). Bátor és úttörő állásfoglalásai a modern magyar közművelődés fontos dokumentumai. Alapelve szerint: ,A művészet nem azon kevesek számára fenntartott luxus, akiket a természet különleges alkotóerővel áldott meg. (...) A tanár egyik legnemesebb feladata az, hogy a művészettel kapcsolatos mindenfajta előítélet ellen harcoljond 6 6 A tanterv, amely valójában egy komplex művészeti-nevelési módszertani dokumentum a művészeti ágak átjárhatóságát, a pedagógiai-módszertani hozzáállás sokféleségének jelentőségét hirdette. Ennek jegyében és a fentebb megfogalmazott egyetemes hozzáférés alapelve alapján a tanterv a mindennapi vizualitással, környezettel és tárgykultúrával összefüggő területeket is a pedagógiai munka hatókörébe vont, így jelennek meg témaként - a hagyományos rajz, papír- és kartonmunkák mellett - pl. az alábbi területek: asztalosság, tárgycsoportosítás, díszkertészet, játékkészítés, stb. A fasizálódó Európából Amerikába utazásuk apropójául egy előadássorozat megtartására szóló meghívás szolgált, aminek Lesznai eleget is tett, és 1939 nyarán az Ohio-beli Sandusky-ban 6 hetes művészeti kurzust és öt nyilvános előadást tartott a magyar művészetről. Remek pedagógiai érzékét bizonyítja, hogy egymás után kapta a meghívásokat előadássorozatok, szemináriumok vezetésére, így 1939 és 1942 között a Boston melletti Cambridge Wellesley College-ában, 1942-ben a Newarki Tanítók College-ában tanított, 1948. február 4. és május 19. között pedig tizenöt kétórás előadást tartott általános és középiskolai tanároknak a tervezés művészetéről és gyakorlatáról a new yorki Lawrence Street School művészeti műhelyében. Ez utóbbi előadássorozat anyaga először angolul, majd Néray Katalin fordításában 1976-ban, a Lesznai hagyatékot őrző és gondozó Hatvany Lajos Múzeum gondozásában magyarul is megjelent. 6 7 Az ép szemmel és lélekkel megáldott emberektől nem a passzív csodálatot várta a művészeti alkotások előtt, hanem azok boldog, befogadó szemlélését és élvezetét. Nem mindig és nem mindenki számára adatik meg ezen kimagasló művek élvezete, ám vérbeli iparművészként pontosan tudta, milyen hatalmas jelentőségük van a mindennapi élet, a minket körülvevő tárgyi világ elemeinek: „Nem győzöm eléggé hangsúlyozni az egyszerű, de jól megcsinált, ízléses tárgyak nevelő hatását. A jó iparművészet a valódi műtárgyak megértésére neveli a közönséget". 6 8 Egész munkássága és pedagógiája e meggyőződés jegyében fogant és telt. Az amerikai évtizedekben Lesznai a tanítás, az oktatás mellett újra hímzésekkel foglalkozott. Kialakított egy új technikát, amelynek ihletője már nem a magyar, hanem a perui, indián, mexikói hímzések voltak. Míg korábbi művei a rajzolt terv alapján bárki tapasztalt hímzőnő által másolhatóak, sokszorosíthatóak voltak, itt már csak az egyéni alkotónak jutott szerep, így a hímzések által létrehozott műalkotás egyszeri és megismételhetetlen. A konvencionális (tanulható és ismételhető) öltéstechnikát egy teljesen szabad, sokféle létező és kitalált öltést vegyítő technika váltotta fel. A hímzés festménnyé vált, ahol a tű játszotta az ecset szerepét. A textúra változatossága is domináns szerepet kapott, hiszen az alkalmazott öltések maguk is a legkülönfélébb mintákat hozták létre. Ezekkel a Lesznai-hímzésekkel Magyarországon csak kivételesen lehet találkozni. A Hatvany Múzeum őrzi Tigris című hímzett „festményét", illetve a Magyar Nemzeti Galéria 1976-os Lesznai-kiállításának katalógusa alapján azonosíthatóak ezen művek, melyek többsége magántulajdonban található. Lesznai levelei és naplófeljegyzései szerint hiányérzettel és elégedetlenül tette mérlegre művészi teljesítményét életútja végén: el nem mondott meséket, ki nem hímzett virágokat, meg nem írt verseket és le nem rajzolt falusi képeket látott visszatekintve: „Rigmusom kántálom / — valóság vagy álom - / végső varázsigém / vajon eltalálom? — Kifejtem, kibontom / vágyaimnak hímét / sorsom köntösének / befordítom színét. - Rejtélyem megfejtve: / magam elfelejtem - / mint az ég a napot / sistergő szívemet / — megnyílt tenyerembőlí — kinek kéne másnak - / Óperenciásnak / mély vízébe ejtem." (Rigmusom kántálom) Mi egy nagyszerű művészt, egy csodálatos asszonyt és egy lenyűgöző személyiséget látunk életére és műveire tekintve, és méltán jellemezhetjük őt saját naplójában írott szavaival: „(...) ott van szépség, ahol az egyéniség úgy kiépült, hogy elfoglalja helyét a mindenség szőnyegében." 6 9 Lesznai minden öltésével belehímezte, beleszőtte, kioidozhatatlanul „belebogozta" magát a magyar művészetbe, soksok csodálója lelkébe, szívébe és szemébe. Munkássága egy világ, amely szőnyegként terül el a Mindenható lába előtt, telis-tele csodálatos teremtményekkel - amint ő maga vizionálta, és amit megvalósított minden munkáján: egy kivágást e mágikus végtelen szőnyegéből. 65 Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattár, ltsz.: V.3670/15 66 Lesznai Anna: A tervezés művészete. Im. 40^41. 67 Lesznai Anna: A tervezés művészete. Budapest, 1976, Hatvany Lajos Múzeum Füzetei. Hatvan Város Tanácsa és a Népművelési Intézet közös kiadványa. 68 Uo. 59. 69 Lesznai Anna naplójegyzete, Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattár V.3670/43/9.
