Öriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői szőnyeg 100 éve - Tanulmányok a 20. századi magyar textilművészet történetéhez (Gödöllő, 2009)

Prékopa Agnes: Művészetpedagógia és szemléletformálás az Iparművészeti Iskola tanműhelyében A tanműhely szerepe és lehetőségei az oktatási struktúrán belül

11 Prékopa Ágnes: Művészetpedagógia és szemléletformálás az Iparművészeti Iskola tanműhelyében A tanműhely szerepe és lehetőségei az oktatási struktúrán belül Az 1907. április 22-én kelt, 39.332. számú miniszteri rendelet értelmében a gödöllői szövőműhely az Iparművészeti Iskola tanműhelye lett. Megnyílt a gödöllői szellemiség előtt az a lehetőség, hogy a művészek közvetlen környezetén, személyes kisugárzásán túl is elterjedhessen. Intézményi keretek jöttek létre ahhoz, hogy az élet alapvető részeként felfogott művészetről alkotott elképzelések minden korábbinál szélesebb körű ismertségre tehessenek szert. Minderről az Iparművészeti Iskoláról fennmaradt és rendelkezésre álló emlék- és dokumentumanyagban kell példákat találnunk. A forrásoktól várjuk, hogy a szecesszió korának egyik fontos paradoxonját is feloldják. Lényegi ellentmondás van a társadalomból való kivonulás ténye és a társadalmi szintű ízlésnevelő, embernemesítő művészi munka között — de ennél még nagyobb ellentét mutatkozik a kivonulás és az intézményes művészeti oktatás között. Az első esetben a művek közvetítenek a szemléletükben, életmódjukban, megjelenésükben különcnek számító alkotók és az átlagot képviselő közönségből kikerülő, érdeklődő kiállításnézők és műtárgyvásárlók között. A tanműhely révén viszont a művésznövendékek bekerülhetnek egy különleges közegbe, ahol nem csupán szakmai ismeretekre tesznek szert, hanem részesei lehetnek a kolónia életének — az „egészéletnek". A kivonulás ellenére a gödöllőiek alkotásaikat a „külvilággal" az egykorú kulturális intézményrendszer keretein belül ismertették meg, mindenekelőtt a kiállítások révén — az Iparművészeti Múzeum karácsonyi vásáraitól egészen a világkiállításokig. A vásárlások jelentős mértékben járultak hozzá a kolónia létalapjának biztosításához. A gödöllői tárgyak alkalmasak voltak arra, hogy integráns elemei legyenek a szecessziós enteriőröknek, tehát megjelenésükből többnyire hiányoznak a kívülállásra, a sajátos életmódra vonatkozó képi utalások. A telep vezető egyéniségeinek publikációit is gyakran olvashatták az érdeklődők a művészeti sajtóban, s ezek az írások meggyőző módon mutatták be a gödöllőiek példaértékűnek is tekinthető művészet- és életszemléletét. Kézenfekvő volt tehát intézményi kereteket teremteni ahhoz, hogy az iparművész-növendékek közvetlenül megismerjék a kolónia életét, és tanuljanak az alkotóktól. Nem képviselt hasonló igényű szemléletformálást Dékáni Árpád halasi „csipketelepe", amely a gödöllői szőnyegszövő műhellyel minden szempontból azonos támogatást kapott a miniszteri rendelet értelmében.

1 Felmerül tehát a kérdés, hogy milyen koncepció kezelte egyenrangú vállalkozásként a két - mai fordulattal élve - iparművészeti projektet, milyen koncepció alapján kapcsolták őket az Iparművészeti Iskolához, mennyiben és milyen területen váltotta be az együttműködés a hozzá fűzött elképzeléseket az évek során. A miniszteri rendelet a művészetpártoláson túl mindenekelőtt a korszak gazdasági és kulturális életének egyik problémáját kívánta megoldani; elsődleges célja a textilművesség különféle ágainak magas színvonalat biztosító fejlesztése és munkalehetőségek teremtése volt - a kenyérkeresetre szoruló, de szakképzettséggel nem rendelkező nők számára. „ Tanítványaink e szakokba illő tehetségeit mindjárt a gyakorlatban is elhelyezhetjük, és ezen expozitúránknak remélhetőleg idővel országos elterjedtségével egyrészt intézetünknek befolyása is nagyban emelkedni fog, másrészt pedig a két tanműhelynek nagynevű vezetője úgyis mint iskolánk tanári karának tagjai, az iskola egyéb működésére is jótékony befolyással lesz"- vélte Fittler Kamill, az Iparművészeti Iskola igazgatója.

2 A teljes képhez hozzátartozik, hogy 1907-ben még nem volt textil szakosztály, sőt, női hallgatókat sem vettek fel az Iparművészeti Iskolába. Az 1904-es szabályzat értelmében a szakoktatás hét területre terjedt ki: díszítő festészetre, díszítő szobrászatra, kisplasztikára, ötvösségre, fametszésre, rézmetszésre és lakásberendezésre.

3 1 MOMF. Levéltár, 548-1907, Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter levele Fittler Kamillhoz, az Iparművészeti Iskola igazgatójához: „Minthogy pedig az ipari gyakorlatra való nevelés célját a tantervi diszciplínák szerint müködö központi nagy szakiskolák egyedül nem szolgálhatják jól, szükségét látom annak, hogy a Méltóságod vezetése alatt levő intézet működését intézményes kapcsolatok létesítése útján oly iparművészeti munkatelepekkel juttassam összeköttetésbe, amely munkatelepek üzeme nem hivatalos üzem, de a saját, természet szerint való ipari és üzleti életét éli. Egyelőre a Dékáni Árpád csipketelepét és a Körösfái-Kriesch Aladár szőnyegtelepét kívánom az intézet ipari céljainak szolgálatába állítani a következőképpen: Az említett csipke- illetve szőnyegtelep ipari szabadságát érintetlenül hagyom. Hogy azonban e két iparművészeti ágazat jövendő fennállását kulturális és szociális nemzeti érdekből biztosithassam és egyúttal az iparművészeti képzés feladatainak kötelékébe vonhassam, ez iparágak megalapító művészeit, Dékáni Árpádot és Körösfói-Kriesch Aladárt az Orsz. M. Iparművészeti Iskola tanáraiul alkalmazom olyképpen, hogy tanműhelyül szolgáló egy-egy munkatelepük részére az Orsz. M. Iparművészeti Iskola ád a központi iskolától külön álló, alkalmas helyiséget."... „Az említett két tanár személyileg az intézet fegyelmi hatósága alá tartozik, s kötelességük a csipke-, illetőleg a szányegtanműhely vezetése olyképpen, hogy az Iparművészeti Iskola e szakokra jelentkező növendékeit nemcsak az iskolai év folyamán, de a nagy szünidőben is, ha erre szükség van a művészi tervezésben, a műhelymunkákban s a szak technológiájában, üzembeli és üzletbeli feltételeiben kiképezik: másrészt pedig, hogy a szóban levő iparágakra korlátlan számban, illetve évről-évre való folytonosságban nevelnek munkásokat. A szönyegipar nehéz, helyhez kötött foglalkozás: ezt tehát egyelőre Gödöllőn és közvetlen vidékén kell meggyökereztetni és kifejleszteni." 2 Az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola Értesítője az 1906/1907-iki huszonhetedik iskolai évről. Szerkesztette Fittler Kamill. Budapest, 1907. 9. 3 Az Orsz. Magyar Kir. Iparművészeti Iskola szervezeti és szolgálati szabályzata. Budapest, 1904. 9-10.