Öriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői szőnyeg 100 éve - Tanulmányok a 20. századi magyar textilművészet történetéhez (Gödöllő, 2009)
Prékopa Agnes: Művészetpedagógia és szemléletformálás az Iparművészeti Iskola tanműhelyében A tanműhely szerepe és lehetőségei az oktatási struktúrán belül
12 Prékopa Agnes Az 1907-es rendelethez vezető legfontosabb körülményekre már a korábbi kultuszminiszter, Lukács György is rávilágított sokat idézett, 1905. november 12-diki beszédében: „Hogy a művészet megértését és a gyakorlati életben való elterjedését a közönség körében minél intenzívebb módon elősegíthessem, az ország különböző vidékein művészeti és iparművészeti műhelyeknek létesítése iránt szándékozom kezdeményező lépéseket tenni... [...] Az első iparművészeti tanműhely szönyegcsomózásra és szövésre Kriesch Aladár kiváló festőművész és iparművészeti tervező vezetése alatt Gödöllőn már működik is. [...] Országos Iparművészeti Iskolánk, mely e nemben egyedüli az országban, nem tölthet be egészen nagy közgazdasági hivatást amiatt, hogy tanítási rendszere a gyakorlati iparral való szorosabb és szervesebb kapcsolatot nélkülözni volt kénytelen. [...] Ezért sürgős feladatomnak fogom tekinteni az iskola régen vajúdó mühelykérdésének gyakorlati megoldását." 4 Ez a gondolat vezette Apponyi Albertet is, amikor évi 10-10 ezer koronával támogatta, és az Iparművészeti Iskola tanműhelyévé tette a csipkekészítő, illetve a szőnyegszövő műhelyt. Az 1907-es év meghatározó jelentőségű volt a magyarországi textilművesség számára, hiszen nem sokkal a miniszteri döntést követően, májusban rendezték meg az Országos Magyar Háziipari Szövetség alakuló ülését 5, júliusban pedig Apponyi Albert rendeletére hathetes csipkekészítő tanfolyam indult az Iparművészeti Iskola helyiségeiben elemi iskolai tanítónők számára, „hogy ezek működőhelyeikre visszatérve, terjesszék ezt a foglalkozási ágat egyrészt a mindennapi és ismétlő-iskolai tanköteles leánynövendékek között, másrészt az alsó néposztálynak az iskolaköteles koron túl lévő, de mellékkeresetre rászorult és ennek híján a nyomorral küzdő leányai és asszonyai között". A tanfolyamra 100 jelentkezőt vettek fel, valamennyi számára ingyen szállást és útiköltséget biztosítottak, 80 fő pedig 120 koronás segélyt is kapott. „Kipróbált régi tanítónők" oktatták a résztvevőket tizes csoportokban, Dékáni Árpád irányításával, a szervezési munkát pedig Ascher Alajos, az Iparművészeti Iskola titkára végezte. A kezdeményezés olyan nagy sikert aratott, hogy a következő tanév során az Iparművészeti Iskola három nagyobb ingyenes vidéki tanfolyamot is szervezett 1907. december l-jétől 1908. május 1-jéig, az ország három pontján: Hosszúfaluban (ma: Dolga Vas, Szlovénia), Marosvásárhelyen és Besztercebányán, összesen körülbelül 250 növendékkel. A budapesti hölgyközönség kérésére az Iparművészeti Iskola fővárosban is indított - tandíjas - csipkeverő tanfolyamot, 35—40 fő részvételével. Az Iskola oktatási tevékenységének országos szintű kiterjesztéseként vállalta fel a csipkekészítő tanfolyamok szervezését; Ascher Alajos titkár nagyszabású külföldi tanulmányutat is tett e technika változatainak megismerése céljából, majd pedig felmérte, mely magyarországi településeken lenne érdeklődés „a csipkeipar meghonosítása" iránt. 1908 nyarára már szervezés alatt állt hat munkatelep, valamint egy állandó háziipari iskola Marosvásárhelyt. 6 Az 1907/1908-as tanévről szóló Értesítő a tanári kar tagjai között sorolja fel a „csipke szaktanítónöket", Dedinszky Afrát, Dedinszky Olgát, Oláh Jolánt, Pap Mariskát és Stern Annát. 7 Mindez azért érdemel különös figyelmet, mert — noha az Értesítő röviden összefoglalja a csipke- és szövőműhely az évi tevékenységét — sem Dékáni Árpád, sem pedig Körösfői-Kriesch Aladár neve nem szerepel a tanárok között, ahogyan a növendékek névsora és a tanrend sem tér ki sem a tanműhelyek, sem a munkatelepek résztvevőire és oktatására. Egyetlen további adat vonatkozik a szövőműhelyre, a Dékáni Árpád-féle csipkeműhelyével azonos értékű állami ösztöndíj, amely a két tanműhely számára egy-egy tervezéssel is foglalkozó iparművész szakmai továbbképzését jelentette: Örkényi-Oetzlberger István és Szendrői-Schuszlik Dezső 2000-2000 koronát kapott, hogy féléven át belföldön, féléven át pedig külföldön tanulmányozzák a csipkekészítést, illetve szőnyegszövést. 8 1908 őszén Ascher Alajos a Magyar Iparművészetben ismertette az Iparművészeti Iskola újonnan alapított háziipari osztályát, összefoglalva azt a programot, amelynek alapján - a miniszteri hozzájárulás birtokában - az oktatást tervezik. Külön képzésben részesülnének a szaktanítónők és munkavezetőnők, szakirányú tervezést tanulnának az Iparművészeti Iskola növendékei, emellett pedig gondoskodnának munkásnők betanításáról, sőt, ez utóbbiak foglalkoztatásáról is. 9 Sokkal komplexebb program ez, mint ami az Iskola keretei között megvalósítható lett volna, noha az 1908/1909-es tanévre a minisztérium öt végleges szaktanítónői állást is létrehozott, ezen kívül további tizenkét, ideiglenes minősítésű tanítónőt is foglalkoztattak. Ekkor már tizenkét háziipari telep működött országszerte, ahol összesen több mint hétszáz növendéket oktattak vert, halasi vagy ír csipkére, recekészítésre, varrottasra, subrikára és a hímzés különféle változataira. Az 1907-től a Kígyó tér 1. szám alatt működő, Dékáni vezette csipkeműhelyt beolvasztották a háziipari osztályba, amelynek székhelye nem az Iparművészeti Múzeum és Iskola épületében volt, hanem a VIII. kerületi Pál utca 2. szám I. emeletén. 1 0 A hivatalos nyelvezetben „az iskolával kapcsolatos" osztályként említik - akárcsak a gödöllői műhelyt. Ez utóbbinak ígért és várt építkezései azonban az elkövetkező évek során ugyanúgy elodázódtak, mint a háziipari osztály fejlesztése, amelynek tevékenysége ugyan már az 1909/1910-es tanévben újabb technikákkal illetve újabb munkatele4 Lukács György vallás- és közoktatásügyi miniszter a művészi nevelésről és az iparművészetről. Magyar Iparművészet, 1905. 340. 5 Hír az „Országos Magyar Házipari Egyesület" alakulásáról. Magyar Iparművészet, 1907. 165-166. 6 Az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola 1907/1908-ik évi Értesítője. Szerkesztette Fittler Kamill igazgató. Budapest, 1908. 9-10. 7 A 6. jegyzetben i. m., 24. 8 Mindketten már végzett növendékek, akik az anyakönyvek adatai szerint 1902 és 1907 között végezték a díszítő festő szakot, közös munkákkal több tervezési pályázaton is eredményesen szerepeltek. Az ösztöndíjról lásd a 6. jegyzetben i. m., 10. 9 Ascher Alajos: A magyar háziipar és az Iparművészeti Iskola. Magyar Iparművészet, 1908. 267-270. 10 Az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola Értesítője az 1908/1909-ik évi husstonkilencedik iskolai évről. Szerkesztette Fittler Kamill. Budapest, 1909. 9-10.
