Öriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői szőnyeg 100 éve - Tanulmányok a 20. századi magyar textilművészet történetéhez (Gödöllő, 2009)

Török Petra: „...kivágás a mágikus végtelen szőnyegéből"- Lesznai Anna textilmunkái, hímzései és elfeledett manufaktúrája

80 Török Petra motívumot alkalmazta. Balázs Béla is megemlékezik naplójában Lesznai bécsi, berlini és párizsi kiállításairól és „üzleti útjairól": „Itt volt Máli. Üzleteket köt, adminisztrál és propagál és frivolkodik. Az az érzésem, hogy 'visszament' két év óta. Aszszonysors. De a hímzései szépültek. Lehet, hogy ez a 'visszavonulásnak' egy szerencsés, titkos rendben történő formája. "

3

0 (...) ,Az utolsó párizsi napokban ott volt Máli. Nagy üzleti tevékenységben. Nem tetszik nekem, hogy csak ez a gondja. Hogy hogy akarja továbbfejleszteni a hímzöstílusát, arról sohasem beszélt. Kiütközött benne a Hatvany-vér. És az asszony. Megette a szerelem végül, ami művész csak volt benne. Rettenetes ez az asszonytragédiaf...) íme, a két legragyogóbb agyvelejű asszony: [Hajós] Edit és Máli - az egyik kifdladt (Edit), hiányzott benne a metafizikai függés valamitől; a másikat visszanyelte a vegetáció, a nöstény."

M Mindezek a források, illetve Lesznainak a tízes évekből származó levelei megerősítik azt a feltételezést, hogy a „Lesznaimanufaktúra" ekkor - üzleti szempontból is — egyik kiemelkedően sikeres időszakát élte, rengeteg megrendelést kapott és teljesített: „(...) én pedig párnákat szállítottam terminusra" ;

3

2 „En sem nem írok — sem nem élek tettdús életet—, számos párnát gyártok — selymeket válogatok — olyan „zárdai"foglalkozás ez - ami fáraszt, de nem köt Z?."

3

3 Egy elfeledett manufaktúra Bálint Aladár fentebb idézett beszámolója szerint Lesznai 1912-es Ernst múzeumi kiállításán két szobát töltött meg munkáival. Felmerül a kérdés, hogyan szerveződött a munka ilyen nagyarányú kiállítási, illetve kereskedelmi tevékenység esetén. Ez érdekes párhuzamokra hívhatja fel a figyelmet a gödöllői szőnyegszövő-műhely „termelési" gyakorlatával. „Paradicsom című kézimunkámat fordítva pauzálta a munkásnö a selyemre" - írja Lesznai naplójában.

3

4 A megjegyzés sokat megmutat Lesznai iparművészeti tervezői módszeréből. A terveket ő maga megrajzolta, majd temperával vagy akvarellel festette ki. Néha elmaradt a színek meghatározása, a terveket Lesznai nem, vagy csak félig festette ki, több esetben különböző színpárosítások alkalmazásával ugyanannak a tervnek különböző változatait készítette el, néha a háttér alapszínét, néha a formát kitöltő színt váltogatva, néhol pedig a pozitív-negatív változattal kísérletezve. Sok terven feltüntette a használandó fonalak színkódjának számát, néhol egy-egy rövid fonalmintát is a tervhez fűzött, sok esetben a technikai kivitelezésre vonatkozó instrukciókkal. A kivitelezés nyomai is sok terven láthatóak. Némelyik karbonpapírra készült, vagy a kontúrok mentén végigpötyögtetett, ami azt igazolja, hogy textilanyag felületére vitték át, és néhány textilre festett terv is fennmaradt. A kész terveket, melyek mintadarabjait ő készítette el, instrukciók kíséretében jutatta el az általa foglalkoztatott hímzőnőknek, akik parasztasszonyok voltak, ám az összekötői, kapcsolattartói szerepet, a helyi munka irányítását egy-egy tanultabb asszonyra bízta. Erről tanúskodik egy terv aljára biggyesztett szociológiai értékű megjegyzése: „Edes Mariskám, a munkába... lenne, ha olvasni jól tudó asszony... felírott számok szerint húzna... fekete helyett 897-es zöldet... használni. Málid'. 3

5 Lesznai alapelvei között szerepelt, hogy amennyiben lehetséges, iparművészeti terveit olyan vidékeken kiviteleztesse, ahol nincs tradicionális népművészet, így feltételezhető, hogy nem mezőkövesdi parasztasszonyokkal dolgoztatott, akiknek gazdagabb hímzéstradíciója és invenciója nagymértékben módosította volna a hímzésre szánt terveket a kivitelezés során, hanem a - megítélése szerint - szerényebb népművészeti tradícióval bíró felvidéki falvakban keresett kivitelezőket: munkáltató iparművész szempontjából, ki híven akarja reprodukáltatni saját müvét is, előnyösebb, ha oly vidéken dolgoztat, hol nem honos semmi nagyon fejlett sajátos népművészet, mert az önálló iniciatívájú parasztasszony majdnem képtelen a tőle idegen minta másolására. Ugyanaz a minta, melyet csekély hímzési tradíciójú felsözempléni faluban híven és egyenletesen lemásolnak, önkényesen átszínezve, sőt néha átrajzolva kerül ki a mezőkövesdi munkásnö kezébőlH

G A kész munkák - többségük előzetes megrendelés alapján - eladásra került. A források szerint megbízásaival mintegy hatvan asszonynak biztosított munkát több télen át: „1914 előtt háziipari alapokon kivitelezett hímzések révén, melyeket szabadon felhasznált népies motívumokból alakítottam ki, sikerült néhány éven át hatvan parasztasszonynak téli foglalkozást szereznem. Akkoriban az általam tervezett motívumok divattá váltak néhány faluban, amelyek eddig nem is viseltek hímzett holmit. Sikerült a népies elemeket belevinni a városi iparművészetbe és sikerült saját művészi produkciómra kapatni olyan falvakat is, amelyekben eddig nem volt eleven népművészet."

3

7 Lesznai a tízes években nemcsak hímzés-, de borítóterveket is készített, és e megrendelések sorából kiemelkednek az Adyhoz kötődő feladatok: 1913-ban Ady Magunk szerelme és 1914-ben Ki látott engem? című kötetéhez tervezett címla30 Balázs Béla: Naplói, kötet (1903-1914) Tények és tanúk sorozat. Válogatta és szerkesztette: Fábri Anna. Budapest., 1982, Magvető Könyvkiadó. 562. A bejegyzés dátuma: 1912. Berlin, május 7. 31 Balázs Béla lm. 553. A bejegyzés dátuma: 1912., Párizs. 32 Lesznai Anna és Kaffka Margit Lukács Györgyhöz - 1913. január elején. Fekete Éva - Karádi Éva (szerk.): Lukács György levelezése (1902-1917). Budapest, 1981, Magvető Könyvkiadó. 513. 33 I-esznai Anna Lukács Györgyhöz 1910. szeptember; uo. 245. 34 Lesznai Anna naplójegyzete Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattár V.3670/43/6. 35 Ornamentális hímzésterv. Flatvany Lajos Múzeum, Hatvan, Itsz.: 83.1.2028 36 Lesznai Anna: Háziipar és népművészet. Magyar Iparművészet. XVI. Évf. 1913. 376. 37 Brogyányi Kálmán: Festőművészet Szlovenszkóban. Kassa, 1931, Kazinczy Kiadóvállalat. 109.