Öriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői szőnyeg 100 éve - Tanulmányok a 20. századi magyar textilművészet történetéhez (Gödöllő, 2009)

Török Petra: „...kivágás a mágikus végtelen szőnyegéből"- Lesznai Anna textilmunkái, hímzései és elfeledett manufaktúrája

kivágás cl mágikus végtelen szőnyegéből " — Lesznai Anna textilmunkái, hímzései és elfeledett manufaktúrája 79 alakulnak, különben nem gyúlnának ki a Berény nagy képe alatt padhátakhoz támasztott párnákon a színek és nem ragyoghatnának harsányan, melegen, öncélú pompában!'

1'' Mindez megerősíti Szabadi Judit későbbi megfigyelését is, miszerint bár a tervek előképeiként a mezőkövesdi matyó mintákat és motívumkincset emlegetik az elemzők, és Lesznai valóban elmélyülten tanulmányozta ezt a motívumkincset és öltéstechnikát, tervei mégis erősen intellektualizáltak. Jellemzőjük a kifinomult, kényes színösszeállítás, amely elüt a paraszthímzésektől. Lesznai epizódszerű bekapcsolódása a Nyolcak tevékenységébe nem változtatott azon a tematikán és érdeklődési területen — a népművészeti ornamentikán alapuló hímzéstervek készítésén —, amely ezt az alkotói periódusát, 10-es évekbeli tevékenységét meghatározta. (IV. Színes tábla) Lesznai szavaival ezt a művészi korszakát a következőképpen jellemezhetjük: „Amit mégis meg tudtam csinálni, az az: van egy jó dekoratív sík érzékem, melynek folytán az egyes részletek, ha egymáshoz nem is tartoznak, a képsíkon kellemesen ritmikusan vannak elhelyezve. Azaz van viszonyuk a képsíkhoz. Ez pl. a szőnyegben, főleg a hímzésben egy döntő elem. Itt a szimmetria és egy pár egyszerű síkidom viszonylat ritmikus, ornamentális, egymásmellé rendelő tagolásával már kielégítő hatást lehet elérni, és van egy bizonyos örömet jelentő játék a technikámban is, mely néha artisztikusan hat!'

2

6 A tízes évekből a Hatvanban őrzött Lesznai-hagyatékban százával találunk virágornamentikára épülő hímzéstervet. A kehely, váza vagy a kőkorláton álló virágtartó eleme fogja össze a kompozíciót, ebből nő ki a csodabokréta, a csokor. Ezek a virágcsokrok, virágtövek, a kehelyből vagy vázából, ritkábban bőségszaruból kibomló növények gyakran keltik a misztikus világfa asszociációját, melyet Lesznai világképének hasonlataként használt ebben az időszakban. E terveket gyakran kiegészíti állatornamenssel, főképpen madarak stilizált formáival. Ezeken egy-egy elem dominál, amelyet Lesznai a terv címében is közöl (rózsás, tűleveles, fenyőfás, makkos-leveles, babosindás, pálmás, török-meggy), majd levelekkel, csavarodó indákkal, fonódó gallyakkal köríti azokat. Egy-egy tervet több különböző színvariáns, színpár alkalmazásával is elkészített. Az 1912. év Lesznai tervezői munkásságának egyik csúcspontját jelenti. Nem véletlen, hogy teljesítményével éppen ekkor hívta fel magára Koronghi Lippich Elek figyelmét is. A kiállítások sorából kiemelkedik a budapesti Technológiai és Iparmúzeumban 1911 decemberében megnyílt Lakásművészeti Kiállítás, és az 1912 márciusában megrendezett miskolci Országos Háziipari Kiállítás. Itt szereplő munkáiért „Nagy Díszoklevelet" kapott. Ugyanezen év októberében az Ernst Múzeumban, Fényes Adolf kiállítása mellett - a beszámolók szerint — Lesznai Anna két szobát töltött meg hímzéssel, párnákkal, függönyökkel, sálakkal, terítőkkel.

2

7 Magyarországi bemutatkozásai mellett 1912-ben kiállított még Párizsban (Galerie de la Rue Royale), Bécsben (Museum für Kunst und Industrie), majd Berlinben is (Keller és Reiner Kiállítási Szalon). Ez utóbbi bemutatóról így szól naplójában: „Eredménytelen berlini kiállítás!' A dokumentumok ellentmondani látszanak Lesznai szubjektív értékelésének. Vészi Margit ugyanerről az eseményről így tudósít a Művészet 1912. 9. számában.: „Magyar munka sikerének örültünk a Keller és Reiner kiállítási szalon helyiségében is, ahol Lesznai Anna és Berény Róbert dekoratív hímzéseit nagy közönség csodálja nap-nap után. Lesznai Anna harminc párnáját a Wertheim árúház megvásárolta és kiállította saját helyiségeiben,"

2

S A Wertheim Áruház teljes gyűjteménye és archívuma a második világháborúban bombatalálat következtében megsemmisült, ezzel a legteljesebb Lesznai kollekció is elpusztult. Berlinben kiállított alkotásait — 16 fekete-fehér képpel illusztrálva - bemutatja egy ismertetés

2

9, és úgy emlegeti munkáit, mint amelyek nagy népszerűségnek örvendenek Bécsben, Párizsban és Berlinben is. Lesznai Anna három, enteriőrben elhelyezett párnája A képek alapján a kiállított darabok az ornamentális tervek közül kerültek ki, és a Technológiai Iparmúzeumban rendezett ..,....„ r . ,. , . .Iii Lakásművészeti Kiállításon, 1912 többségük a különböző formaban ismetelt es vanalt viragkosaras, viragkelyhes Emeriőr: E,

őszoba fényezett fenyőföb

ó| Tervezte: Jeddy Sándor, Készítette: Weisz Jakab Közölve: Magyar Iparművészet, 1912. 142. Lesznai Anna hímzett mappája Közölve: Magyar Iparművészet, 1913. 30. 25 26 27 28 29 Feleky Géza: Szobrok, érmék. Nyugat, 1911.1. 993-996. Lesznai Anna naplójegyzete. Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattár V.3670/43/15 (1932) „Lesznai Anna két szabat töltött meg hímzéssel, párnákkal, fiiggönyökkel. Neve maholnap a köztudaté és mindenütt, ahol megbecsülik a professzori bcleártástól ment iparművészeti holmikat, ahol a közvetlen meleg természetességet előbbre helyezik a sablonokról lerajzolt iskolás erőlködésnél, mindenütt található hol egy párnája, hol egy terítője." - Bálint Aladár: Figyelő, Nyugat, 1912. II. 693-695. Művészet, 1912/9. sz. 366-368. Jaumann: Neu-Ungarische Bunt-Stickereien von Anna Lesznai 1912 december 1.; XHI.évf. 3. szám. 76-83. Budapest (Új magyar színes hímzések Lesznai Annától) Stickerei Zeitung und Spitzen Revue-,