Öriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői szőnyeg 100 éve - Tanulmányok a 20. századi magyar textilművészet történetéhez (Gödöllő, 2009)

Erdei T. Lilin: Csipkeműhelyek a 19. század végétől a 20. század közepéig

18 Erdei T. Lilla Csipkeműhelyek a 19. század végétol a 20. század közepéig Bevezetés A 19. század közepétől egyre fokozódó gépesítés következtében a kézi munka értékét hangsúlyozó mozgalmak erős hatást gyakoroltak az európai és a magyar csipkekészítésre. Megkezdődtek a forrásfeltáró néprajzi gyűjtések, és kialakult a szervezett keretek közötti oktatás. Főként a Felvidéken, a századokon át népszerű népi csipkekészítés fokozatosan visszaszorult, helyette a múlt értékeire alapozva számos új csipketípus, csipketechnika, (tan)műhely, üzlet született, és tervezők, tanárok, munkás kezek ténykedtek a „magyar csipke" fogalmának megteremtésén. Az első nagy lendület az 1880-as évektől az I. világháború végéig tartott. Ebben az időszakban alakult ki néhány, a későbbiekben népszerűvé és világhíressé vált magyar csipketípus. A második nagy fellendülés a két világháború közötti időszakra tehető, amikor a kezdeti nehézségek után a háború előtt kialakult csipketípusok készítése - némi változtatással az új divathoz alkalmazva — újra erőre kapott, sőt több új, máig népszerű csipketechnika is született. A II. világháború után már más irányvonalak - államosítás, szövetkezetesítés

1 - mentén szerveződött újra a csipkekészítés. Dolgozatomban a magyarországi csipkeoktatás kialakulását és a csipkeműhelyek első korszakát mutatom be az 1880as évektől az I. világháború végéig. A hazai csipkekészítéssel kapcsolatban a következő fő kérdésekre kerestem a választ: Milyen módon hatottak a nyugat-európai törekvések a magyar csipkék kialakulására? Milyen irányvonalalak mentén és milyen keretek között folyt az oktatás? Milyen csipketípusok alakultak ki, és mik a fő jellemzőik? Hogyan szervezték meg a munkát az egyes műhelyekben? A csipkekészítés és árusítás akár hivatalosan szervezett keretek között folyt, akár egyéni kezdeményezésre jött létre, szorosabb-lazább szálakkal összekapcsolódott, ami a tárgyi anyagban sokszor a mintakincs és a technika hasonlóságában is nyomon követhető. A csipkekészítés változása a 19. században A 19. század második felétől a gépesítési folyamat hatására három jól körülhatárolható irányban indult el a művészi igényű csipkekészítés. A munkaigényes, drága csipkék készítése hamarosan visszaszorult, sőt el is tűnt, de másik két irányzat, az egyszerűsítésre és az egyediségre (új stílus kialakítására irányuló) törekvés a II. világháborúig sikeresen vette fel a versenyt a gépi csipkékkel. Ezeket az irányzatokat szemlélteti az 1. ábra: 1 Például a Kiskunhalasi Háziipari Szövetkezet vagy a Karcagi Háziipari Szövetkezet keretein belül működtek tovább a korábbi háziipari tevékenységek.