Öriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői szőnyeg 100 éve - Tanulmányok a 20. századi magyar textilművészet történetéhez (Gödöllő, 2009)

Prékopa Agnes: Művészetpedagógia és szemléletformálás az Iparművészeti Iskola tanműhelyében A tanműhely szerepe és lehetőségei az oktatási struktúrán belül

Művészetpedagógia és szemléletformálás az Iparművészeti Iskola tanműhelyében 17 nyos kedvezményekkel) az iskola keretében amint ez a festőakadémiáknál is dívik - ahol az ilyenek külön műtermet kapnak. Ez a gyakorlati kurzus, mely mindig egy gyakorlati meglevő feladat megoldásával kell, hogy összefüggjön, ennek jelentősége szerint tarthatna 2-3-4 hónapig. Persze itt már a tanár egy kézben kell, hogy tartsa a figurálist és az ornamenset, ismernie s éreznie kell a kettő között levő összefüggést, s ezt a tanítvánnyal is meg kell értetnie. Akárhányszor pedig talán tisztán ornamentális megoldást fog talán választani - mert az iparművészeti iskola festészeti szakosztályának mégiscsak az ornamentális a leglényegesebb, legfontosabb anyaga, tárgya. Szükségtelen bővebben kifejtenem, hogy csak egy gyakorlati, konkrét feladat megoldásánál lehet igazán sikeresen nemcsak a különféle anyaggal való bánásmódot és technikát megmutatni (enyvfesték, viasz-, tojás- és kazeintempera, al fresco, stucco lustro bevonásával vagy anélkül). De magának az ornamensnek éltető ereje, törvényei csak úgy mutathatók be (patronos, sablonos vagy kézzel festett ornament), világos ornamens sötét alapon, sötét ornamens világos alapon, e kettő kombinációja stb. És végül, ami a leglényegesebb: csak így a gyakorlatban mutatható be, hogy miként kell egy feladattal szemben a művésznek elhelyezkednie, hogyan kell mindig a nagy arányokból, tömegekből, hangulatokból kiindulnia, és ezekbe illesztenie aztán organikusan a részleteket, soha nem tévesztve szem elől az egésznek összefüggését. A festészeti szakosztályon a tanítás második, feladathoz kötött gyakorlati része nézetem szerint csak az eléadott mód szerint történhetnek sikeresen.