Öriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői szőnyeg 100 éve - Tanulmányok a 20. századi magyar textilművészet történetéhez (Gödöllő, 2009)

Prékopa Agnes: Művészetpedagógia és szemléletformálás az Iparművészeti Iskola tanműhelyében A tanműhely szerepe és lehetőségei az oktatási struktúrán belül

Művészetpedagógia és szemléletformálás az Iparművészeti Iskola tanműhelyében 13 pekkel bővült — másokat viszont már ekkor be kellett zárni anyagi nehézségek miatt. (Egy apró kapcsolódási pont a művészteleppel: 1909 novemberében Undi Mariska vezetésével ingyenes karácsonyi ajándékkészítő tanfolyamot tartottak hölgyek számára.) A háziipari osztály tevékenységi körébe tartozó művességek oktatását csak a kereskedelmi háttér biztosítása mellett lehetett volna folytatni: „meg kellett győződnünk arról, hogy intézetünk ezen legifjabb osztálya csak úgy fogja közgazdasági rendeltetését betölthetni, ha az oktatáson túl a kiképzett munkásnőknek állandó foglalkoztatására is kiterjeszti hatáskörét. Szükségesnek mutatkozott tehát egy megfelelő ipari szervezetnek a létesítése, amelynek szükségképpen nyomában jár az értékesítő források megszerzése, illetőleg a kereskedelmi szervezet megteremtése is."" Az Iskola erőfeszítéseit mutatja, hogy még kisebb vidéki vándorkiállításokat is szervezett, ízlésnevelő és egyúttal kereskedelmi célzattal, „kiváló anyagi és erkölcsi elismeréssel"'

2 — de sokszorosan bebizonyosodott, hogy ilyen nagyszabású vállalkozás megindításához a művészeti oktatással foglalkozó intézmény sem a kereskedelmi szaktudást, sem pedig a financiális hátteret nem tudja biztosítani. További országos szintű expanzió helyett a háziipari osztály által képviselt terület integrálódott az iparművész-oktatásba: az 1910/191 l-es tanévben megnyílt az önálló textilművészeti szakosztály, és ezzel egyidejűleg vált lehetővé a nők felvétele is az Iskolába. A tananyagban szerepelt varrott és vert csipke készítése, különféle hímzésfajták, beleértve a gépi hímzést is - és általánosságban véve az egyházművészetben használt textiltechnikák.

1

1 A szakosztály megindításával egyidejűleg viszont megszűnt a munkatelepek és vándortanfolyamok többségének működése, a csalódott Dékáni Árpád 191 l-ben még az Iparművészeti Társulatból is kilépett. Az országos szintű ízlésnevclés misszióját a háziipari munkák készítéséhez szükséges terveket és rajzokat is közlő Díszítő Művészet, az Iparművészeti Iskola folyóirata vitte tovább az első világháború évei alatt. A fentebb ismertetett problémák azért tanulságosak a gödöllői szövőműhely és az Iparművészeti Iskola kapcsolata szempontjából, mert a háziipari osztály történetét ugyanazon rendelet indította el, ezen kívül hasonlóan távoli kapcsolatban volt az anyaintézménnyel, és hasonló körülmények akadályozták a kibontakozását, mint a szövőiskoláét. Ha megvizsgáljuk a szőnyegszövő tanműhely státusát, kiderül, hogy a rendszeres állami támogatás ellenére magánvállalkozás maradt, felszerelése magántulajdon,

1

4 csak 1918 végén merült fel az államosítás gondolata.

1

S Ekkor indult a szövőműhely ingatlanának megvásárlásával kapcsolatos, egészen 1926-ig tartó jogi huzavona. A tanműhely 1918 utáni történetét röviden egy 1934. szeptember 18-án kelt ügyiratnak dr. Kovács János, az Iparművészeti Iskola titkára által szignált melléklete foglalja össze: „...Kriesch kötelességévé tétetett, hogy magánvállalatában, ott az állam tulajdonát képező házban az Iparművészeti Iskola kijáró növendékeit az iskolai év folyamán, de a nagy szünidő ben is művészi tervezésre, műhelymunkákra, szaktechnológiára, üzembeli és üzletbeli tudnivalókra oktassa." Kriesch halála után Nagy Sándorék vették át a vezetést, de mivel „Gödöllő az Iparművészeti Iskolától 40 km-nyi távolságra van, a gyakorlatban nem vált be az a rendszer, hogy a növendékek Gödöllőn végezzenek szőnyegszövő gyakorlatokat. Az utazási költséggel nem lehetett a növendékeket megterhelni. így az iskola maga szerzett be szövőszékeket s az oktatás itt Budapesten történik az iskolában. Átmenetileg (2 éven át) Nagy Sándorné mint tiszteletdíjas bejárt tanítani az Iskolába, 1927 tavaszától kezdve azonban mindennemű kapcsolat megszűnt az Iparművészeti Iskola és Gödöllő között. A műhelyben, amelynek felszerelése 2 szövőszék kivételével Nagy Sándoré, privátüzem folyik, a műhely semmiféle segélyt nem kap, elszámolási viszonyban az állammal nincsen. Nagy Sándor ingyen használja a házat és kertet."

1

6 A kapcsolat radikális megszüntetését Kovács János titkár korábbi levéltervezete magyarázza,

1

7 amelyet Simay Imre igazgató küldött el Klebelsberg Kuno miniszterhez 1927. január 19-én, s amely szerint az Iskola és a gödöllői szövőműhely kapcsolata „részint személyi, részint egyéb okok folytán szinte megszűntnek tekinthető", Nagy Sándorék azt magánüzemként működtetik, s ezért a levélíró javasolja, hogy Nagy Sándor fizessen „egy megállapítandó minimális összeget", ezenkívül vállalja magára az épület éves karbantartási költségeit. Nagy Sándorné tehát nem utazott többé Budapestre, de az 1 934-es irat tanúsága szerint a házaspárnak későbbiekben sem kellett semmiféle bérleti díjat fizetnie. Egy 1928-as levél arról tájékoztatja a minisztert, hogy a Muhits Sándor vezette textil szakosztályon úgy oldják meg a szőnyegszövés oktatását, hogy a felsőbb évesek terveit kivitelezik az elsős növendékek, kettesével dolgozva egy-egy szövőszéken. Nagy Sándorné helyett nem kell új munkatársat felvenni, mert „Stern Anna kinevezett szaktanítóm — a szaktanár 11 Értesítő az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola 1909/1910. évéről. Szerkesztette Fittler Kamill. Budapest, 1910. 4. 12 Ali. jegyzetben i. m., 5. 13 Az utóbbiról lásd Semsey Réka tanulmányát a kötetben. 14 Ezt számos levél említi, de hivatalos iratok is igazolják, például egy elismervény az Iparművészeti Iskola gödöllői használatba került szövőszékeiről: MOME Levéltár 1585-1912. (a Gödöllői Szőnyegszövők levélpapírján és pecsétjével:) „Elismervény. A gödöllői szőnyegszövő iskola nevében elismerem, hogy a budapesti iparművészeti iskolától egy darab 9,80 m hosszú vas állványtí és egy darab 1 m 60 cm hosszú fa állványú szövőszéket a gödöllői szövőiskolában leendő használat végett átvettem az iparművészeti iskola mindenkori tulajdonjogának elismerése mellett. Gödöllő, 1912. június hó 10-én. Körösfói-Kriesch Aladár" 15 Miniszterhez. Gödöllői szőnyegszövő tanműhely államosítása, levéltervezet Gróh István és Csermendy Elemér kézírásával, a teljes szöveg Gróh 1918. október 23-ai láttamozásával és gépírásos kiegészítéssel: MOME levéltár 3021-1918. 16 Kimutatás az államkincstár tulajdonában álló, nem rendeltetésszerűen használt ingatlanokról, MOME Levéltár, 529-1934. 17 Miniszternek. Gödöllői szőnyegszövő tanműhely telkének a kincstár javára való átírása rendeztetett. Levéltervezet Kovács János szignójával, Simay Imre ellenjegyzésével. MOME Levéltár, 2054-1926.