G. Merva Mária - Horváth Lajos (szerk.): Gödöllő története I. A kezdetektől 1867-ig (Gödöllő, 2007)
A TÁJ RÉGÉSZETI EMLÉKEI - Mesterházy Károly: GÖDÖLLŐ FÖLDJE A NÉPVÁNDORLÁS ÉS A HONFOGLALÁS KORÁBAN
69 teket lerajzoltatta és le is közölte. Csak hát ebből a rajzból nem derül ki, hogy az a bizonyos megmaradt veret mihez tartozhatott, az övhöz vagy a nyereghez, milyen volt a felerősítés módja. A lelet egy (el nem ásott?) kengyele állítólag a Kaffka-féle birtok későbbi tulajdonosától, Kampis Antaltól a Gödöllői Helytörténeti Múzeumba került. 8 8 Az öreghegyi harcos a honfoglalók középrendű elemeihez tartozott. A nála gazdagabbak vagy rangosabbak aranyozott ezüstveretekkel, csattal és szíjvéggel gazdagon kivert díszövet viseltek. A díszövesek a társadalom egy meghatározott, szűkebb rétegéhez tartoztak, amelyről ma még nincs összképünk. Valószínűleg ugyanolyan szerepük volt a honfoglaló magyarok között, mint a korabeli iszlám és bizánci világban a kalifa vagy a császár által díszruhával jutalmazottaknak. A jutalmazás oka lehetett valami harci siker, hősi tett, a fejedelem kiváló szolgálata. Példáival gyakran találkozhatunk az Ezeregyéjszaka meséiben. A gödöllői vitéz nem tartozott az így megjutalmazottak közé, de mivel bizonyára nem olcsó szablyáját is mellé temették, feltétlenül a módosabbak társadalmához tartozott. Az is bizonyos, hogy még a 10. század első felében temették el, mert minden sírmelléklete archaikus volt (körte alakú és nem vállas kengyel, szablya és nem kard, ezüstlemezes nyereg, amelynek párhuzamai Baskiriába vezetnek, a legkorábbi leletekben, például Krylosban és Geszteréden ritkán előforduló szíjelosztó karikák). A gödöllői sír jellegében nagyon hasonlít az üllői temető egyszerű harcos sírjaihoz, melyekből szintén hiányzik a díszöv és a fényűzés minden nyoma, bár rangosságukhoz kétség nem férhet már a fejedelemfi alá való tartozás miatt sem. Ha az 1877-es, az 191 l-es és 2005-ös leletet vetjük össze, akkor azt láthatjuk, hogy a két női és a férfi temetkezés azonos társadalmi réteghez tartozókat, mégpedig a középrétegekre jellemző gazdagságot és rangot jelzi. 8 9 A három sír közül azonban kétségtelenül a férfisír a jelentősebb, ha mindez nem csupán a véletlenül megmentett leletekből következő optikai csalódás. Vajon hol nyugszik az a köznép, amely e három rangosabb mellé kívánkozik? Egyáltalán hol vannak e, valószínűleg össze nem tartozó temetkezések sírpárjai, és leszármazottaik, esetleg felmenőik? Az egyik halott esetében mindenképpen számításba jön egy korábbi generációhoz tartozó sír, hiszen az Athelstan-érem már egy itteni születésű egyént tételez fel, aki legkorábban a 930-as években halhatott meg, de ugyanilyen joggal az angol király utolsó uralkodási éve utáni évtizedet is számításba vehetjük, tehát a 10. század közepét. E három sírt nem kapcsolhatjuk automatikusan Gödöllő kezdeteihez. A máriabesnyői kis temetőrészlet ugyanis azt bizonyítja, hogy az elsődleges megszállás után jelentősen átalakulhatott a településszerkezet és a tulajdonviszonyok is. A későbbi Besnyőre vonatkozó helynév ugyanis 9 0 arról árulkodik, hogy vagy későbbi birtokosáról egy besenyő úrról kapta a nevét, vagy a 10. század végén besenyőket telepítettek a területre, és róluk vette a nevét a későbbi Máriabesnyő. De akkor kik voltak az első megtelepülök a 10. század korábbi szakaszában? Michnay Attila 1978-ban Szakái Mihály telkén (Mária88 MRT XIII/3.10/5. lh. 89 SZŐKE B. 1962. 27., 71. p. 90 GYÖRFFY Gy. 1990. 153., 167. p.
