G. Merva Mária - Horváth Lajos (szerk.): Gödöllő története I. A kezdetektől 1867-ig (Gödöllő, 2007)
A TÁJ RÉGÉSZETI EMLÉKEI - Mesterházy Károly: GÖDÖLLŐ FÖLDJE A NÉPVÁNDORLÁS ÉS A HONFOGLALÁS KORÁBAN
67 szoktuk kiegészíteni az ilyen csonka leletegyütteseket, hogy példának vesszük a hitelesen feltárt temetkezéseket, amelyekben hasonló leletek voltak. A gödöllői hajfonatkorongos lelethez hasonló, de gazdagabb sírokban pedig fülbevalók, csizmaveretek, ingnyakdíszítés, karperecek, gyűrűk is szoktak lenni. De nem mindben. Akkor pedig mi alapján ítéljük meg, mit gyűjtöttek be a múzeum számára, mit hagytak veszni a földben, figyelmetlenségből, és mit nem szolgáltattak be egyéni „gyűjtőszenvedélyből"? A leletek női halottra vallanak, hiszen a két korong döntő többségében a női sírok tartozéka, és a hajfonatba fonták, vékony függesztőszíjakon őket (10. kép). A négy levél alakú, aranyozott közepű csüngő pedig nyaklánc dísze szokott lenni. A nyaklánc azonban hiányzik. Az egyetlen fülesgombnak is lehettek társai egykor. Ennek a leletnek egyik legérdekesebb darabja az a kis ezüstpénz volt, akkora, mint a mai kétforintos, amely a nő ruházatára lehetett felvarrva, a peremén átellenben levő két lyukacska alapján. Felirata szerint a pénzt az angol Athelstan király (924-939) verette. 8 4 Szemmel láthatóan nem fizetőeszközként használta fel utolsó tulajdonosa, hanem ruhadísznek. Nyilván másodlagosan került hozzá is, hiszen ha nő volt (márpedig az úgynevezett kísérőleletek mind női halottra vallottak), bizonyára nem ő szerezte valahol nyugaton, hanem itthon kapta ajándékba. Az viszont érdekes lehet, hogy egy angol király pénze hogyan kerül egy magyarhoz. Ha az angol pénzek elterjedését nyomon követjük, látjuk, hogy csak Magyarországon számíta- L nak ritkaságnak (még három darab j^s qk - (• " ( angol pénzről van tudomásunk). 8 5 « 'W- \ ß \ Tőlünk északra, Lengyelországban, xjL. \ > ' Németországban, Dániában és más \ skandináv országokban óriási menynyiségben terjedtek el az angol pénzek, de csak a 10. század utolsó negyedében, amikor az angolokat a dánok adóztatták, és nehéz sarcot vetettek ki rájuk. Ezt nevezték danegeldnek, amiből aztán a kereskedelem révén bőven jutott keletre is. Athelstan pénzeit azonban nem találjuk meg Kelet-Európában. Magyarok talán akkor jutottak hozzájuk, amikor Szászországot dúlták 924-es vagy 937-esportyájukon,vagy kereskedőik ezüst fejében angol pénzeket kaptak. 84 KOVÁCS L. 1989. 29. p. 85 KOVÁCS L. 1989. 106. p. 10. kép: Honfoglalás kori sírleletek Gödöllőről (1877 évből)
