G. Merva Mária - Horváth Lajos (szerk.): Gödöllő története I. A kezdetektől 1867-ig (Gödöllő, 2007)

A TÁJ RÉGÉSZETI EMLÉKEI - Mesterházy Károly: GÖDÖLLŐ FÖLDJE A NÉPVÁNDORLÁS ÉS A HONFOGLALÁS KORÁBAN

62 fülbevalók, orsógombok, míg később a bronz öntött öv és lószerszám-garnitúrák stb. A változások jól követhetők, például a váchartyáni és vác-kavicsbányai temetőben, ahol elegendő sírszámú temetőrészlet feltárására volt mód és lehetőség. A változás mögött előbb divatváltást, majd új népesség megjelenését gyanították. Ma úgy tűnik, mindkét elképzelésnek van realitása. Valószínű egy 670 körüli kisebb népi bevándorlás is, amellyel új tárgyak jelennek meg, de emellett az új ékszertípusok egy része, valamint az övek és lószerszámok típusai levezethetők a korábbi változatokból. Kétségtelenül el kell gondolkodni azon, hogy 250 évig nem hordhatnak azonos ékszereket és övdíszeket, még ha az elszegényedésre, vagy meggazdagodásra nem is vagyunk tekintettel. Az utóbbi negyed században a legjelentősebb új eredmények az avarok gazdálkodásával kapcsolatban születtek meg. A dunaújvárosi avar falvak felfedezése és feltárása nagy lökést adott az avar falvak felismeréséhez. Az 1980-as években főleg Veresegyházon, majd a régészeti topográfiai munkálatok során a környék falvaiban egy sor avar kori települést sikerült találni. (6. kép) A legjelentősebb méretű avar falu a közép és késő avar kor idejéből származik, és Veresegyház Szentjakab nevű határrészében, a szadai és mogyoródi határral érintkező vízparton és hátságon terül el. A felszínen nagy, kerekded vagy ovális hamus foltok jelentkeztek, melyek közül az újkori határdombbá vált egykori építményt fel is tártuk. Nagy, ferdén a földbe egymással szemben beállított két (?) cölöp tartotta a sátortetőt, az oldalán pedig egy nagy gödör volt, amelyben szinte mást sem találtunk, mint szürke fahamut. A „kúpos kunyhón" kívül sárga égetetlen agyagfoltok voltak az egykori talaj szintjén, de találtunk kevés égetett agyagrögöt is, és ami a legmeglepőbb, több vékony téglatöredéket. Sajnos mindegyik darab a sarkokról törött le, így a téglák méreteit nem ismerhetjük meg, csupán vastagságuk és minőségük alapján volt egyértelmű, hogy nem kora középkori építményből valók, és nem is újkori szeméttel vagy trágyával kerültek az avar falu területére, hiszen a szántás alatti bolygatatlan avar rétegben találtuk őket, a gödör közelében. Az építménytől néhány méterre egy külső kemence is volt, melynek sütőfelületét edénycserepekkel rakták ki, és ezt tapasztották újra le. A kerekded kemence átmérője majdnem egy méter volt. Feneke a szája felé, a tereppel együtt a vízállás felé lejtett. Ezért az előtere nem mélyedt a kemencefenék alá.