G. Merva Mária - Horváth Lajos (szerk.): Gödöllő története I. A kezdetektől 1867-ig (Gödöllő, 2007)
A TÁJ RÉGÉSZETI EMLÉKEI - Mesterházy Károly: GÖDÖLLŐ FÖLDJE A NÉPVÁNDORLÁS ÉS A HONFOGLALÁS KORÁBAN
54 határukat, a ripa Sarmaticat. Délen Moesia provincia zárja le a továbbhaladás minden lehetőségét, keleten pedig a Kr. u. 2. század elején leverik a Dák királyságot, és területének nagy részéből létrehozták Dacia provinciát. Északnyugat felé a kvádok a szomszédok, északon pedig a hegyekben lakó osusok és cotinusok, illetve később a vandálok (Kr. u. 171 után). A tágas, dél-orszországi steppéhez szokott, valószínűleg nomadizáló szarmaták egy szűk alföldre szorultak be, ahol nomadizálni nem lehetett, szállásaikat nem váltogathatták, hanem állandó falvakban, földet művelve kellett élniük, ahol az állattenyésztésnek csak kiegészítő szerepe lehetett. Kereskedelmüket, kapcsolataikat teljes egészében a rómaiak ellenőrizték, hasznát ők fölözték le. Dacia provincia megszervezésével rokonaiktól elszakították őket, lehetetlenné téve köztük mindenféle érintkezést. Kétségbeejtő helyzetükben csak a nyugati irányban, illetve délen a rómaiak ellen indított rabló portyákban láttak kiutat (ami viszont arra utalhat, hogy északkelet felé járhatatlan erdőségek és talán a gepidák népe zárták el a hágók felé a továbbjutást, esetleg nem is tudtak ezek létezéséről). A korai megjelenésről tanúskodó írott források ellenére a régészeti nyomok jóval bizonytalanabbak. A Dunától északra például máig sem sikerült szarmata temetkezéseket kimutatni. A Duna-Tisza közén, ahol legkorábban tűnnek fel préselt aranylemezkékkel ékes ruházatban eltemetett halottaik sírjai, délről észak felé sűrűsödik településeik (temetőik) száma. Településeik északi határát a Dunakeszi-Eger vonal jelöli ki, ettől délre egyre ritkuló sűrűségű a gazdag sírok előfordulása és a mai országhatár vonaláig tart (Regőcze). Ettől délebbre nem került elő gazdag korai szarmata temetkezés. 7 Figyelemre méltó az is, hogy bár lovas-páncélos, illetve könnyűlovas katonaságukról voltak nevezetesek, ennek a rétegnek nincs, vagy alig van régészeti nyoma. A gazdag korai sírokban döntő többségben nők nyugodtak. Gödöllőhöz legközelebb, Veresegyházon került elő egy gazdag női sír, bár ez nem a legkorábbi réteghez tartozik, hanem a 3. vagy 4. generációhoz kapcsolható. Egyebekben viszont jól tükrözi a Kr. u. 1. század végének, 2. század elejének kiterjedt nemzetközi kapcsolatait. A nő ruháját egy római, úgynevezett Aucissa fibula kapcsolta össze, ami bronzhengeres tűtartójával együtt a Pannoniával való gazdasági, kereskedelmi kapcsolatokat tükrözi. Nyakperece viszont megcsavart négyélű ezüsthuzalból készült, végein visszahajló kacsafejekkel. Ezek a nyakperecek az erdélyi dákok viseletéhez tartoztak. Ha egy szarmata tulajdonába kerültek, akkor ennek a 106-ig terjedő időszakig kellett megtörténnie, hiszen ez év végén verte le a dákokat Traianus császár. További kapcsolatokat jeleznek a Visztula deltájában élő gót-gepida lakosságra jellemző pajzsos végű ezüst karperecek (1. kép). Szarmatának csak az övről lecsüngő, nagy, hordó alakú mészkő 1. kép: Ezüst karperec, Visztula vidéki import, Veresegyház 7 KŐHEGYI M. 1985. 343. p.