G. Merva Mária - Horváth Lajos (szerk.): Gödöllő története I. A kezdetektől 1867-ig (Gödöllő, 2007)

MŰVELŐDÉSI VISZONYOK - G. Merva Mária: AZ OKTATÁS KEZDETEI

404 A reformátusok általában a középiskolák keretében oldották meg az alsófokú oktatást. Ami azt jelentette, hogy az elemi szintű képzésben is latin nyelven folyt a tanítás. A nagyobb református kollégiumok, az úgynevezett anyaiskolák, mint Debrecen vagy Sárospatak vonzási körébe tartozó kisebb-nagyobb iskolákat partikuláris iskoláknak nevezték a 17-18. században. A latin középiskolaként számon tartott partikuláris iskolákban az anyaiskolák tantervei, tankönyvei, módszerei, nevelési elvei szerint tanítottak. Mindig az anyaiskolából hívtak tanítót.

5 Ily módon az anyaiskola szellemisége egy egész országrészre hatást gyakorolt. A nagy karriert befutó személyek, például püspökök is gyakran falusi rektorkodással kezdték pályájukat. Az anyaiskolában végző diákok lényegében szakmai gyakorlatra mentek ki az úgynevezett partikuláris iskolákba, két-három évet eltöltöttek ott, aztán visszamentek az anyaiskolába, és ott vagy pedig külföldi egyetemen fejezték be tanulmányaikat. A végcél a lelkészi diploma megszerzése volt. Végül is ez a többszintű képzés lehetőséget adott arra, hogy bármilyen értelmiségi pályán el tudtak helyezkedni az ott végzettek. Tanítóképzés híján tehát diákok tanították a kisebbeket, és nem volt nagy becsülete a tanításnak mint mesterségnek: „Az életfogytiglani iskolamesterségre csak olyanok fanyalodtak, akik magasabb törekvéseik útján elakadtak, letörtek, akiket nem eresztett el többé vonzóköréből a kisvárosi környezet, a bor mámora, a házasság lánca, a gazdálkodás vagy nyerészkedés vágya, az ilyenek »állandósága« nem hasznot, hanem terhet jelentett az iskolára, a művelődés ügyére."

6 Az 1803-ból származó egyházi ülési jegyzőkönyv is elég indulatosan ír az oskolamesterekről: „Méltó és fájdalmas panasza kivált a kisebb oskoláknak oskolamestereik hűségtelenül folytatják hivataljokat, sokan engedetlenek, függeni nem akarók, flangérozók, büszkék, öltözetekkel nem oskolamestert mutatók, hanem úri rendeket majmolok, az elöljárókat nem becsülő, gyanús társalkodású, hiábavaló emberek. Ilyen és a kézi munkákat kerülő és ha még imígy-amúgy énekelni tudó herék inkább, mint munkások, foglalván el ezt a műhelyt, mely avégre rendeltetett és áll, hogy abban a társaságnak jó tagok, a hazának hív polgárok, az istennek és királynak engedelmes szolgák formáltassanak és készítgettessenek: nem lehet ezen consistoriumnak ezeknek a kártékony és veszedelmes embereknek ha lehet megjobbításokra, ha az nem lehet, a megyéből való kiirtásokra minden elkövethető eszközöket elő nem venni."

7 Az oskolamesterekkel elégedetlenkedő jegyzőkönyv világosan fogalmaz az oktatás korabeli célját illetően: az istennek és a királynak engedelmes szolgákat kívántak nevelni. A rektóriára induló diák lemásolta és magával vitte a debreceni diáknévsort, a kezdetektől a saját nevéig bezárólag.

8 Ebből tehát pontosan össze lehet állítani a partikulák listáját. Nem könnyű megállapítani, hogy a gödöllői református iskola beletartozott-e ebbe a partikuláris iskolarendszerbe, mert ellentmondó adatok vannak ezzel 5 BALOGH L. 1996. 27. p. 39582* 1 6 ZSIGMOND F. 1937. 93. p. 7 Protocollum 1803. Gödöllői Ref. Egyház Irattára. 8 BALOGH L. 1996.153. p.