G. Merva Mária - Horváth Lajos (szerk.): Gödöllő története I. A kezdetektől 1867-ig (Gödöllő, 2007)
MŰVELŐDÉSI VISZONYOK - G. Merva Mária: AZ OKTATÁS KEZDETEI
405 kapcsolatban. 9 A feudális társadalmi rendszer továbbélése Gödöllőn nem kedvezett a partikuláris iskolarendszer kialakulásának. Főúri gondoskodás segítette a református közösség megalakulását, az eklézsia kegytárgyai mutatják, hogy a református vallású földbirtokosok, mint Vámossy Erzsébet, Vámossy István támogatták az eklézsiát. Később Grassalkovich Antal személyében katolikus lett a földesúr, ő más módon befolyásolta a közösség életét, nem üldözte a reformátusokat, de betelepítéseivel megváltoztatta a lakosság vallási összetételét. Egy nem homogén református lakosság keretei között, amikor időnként a fennmaradásért kell küzdeni, sokkal nehezebb a partikuláris kapcsolatokat működtetni, mint egy tiszta református területen. Gödöllő ráadásul nem volt artikuláris hely. Az 1681. évi országgyűlés, majd az 173l-es Carolina Resolutio nyilvános vallásgyakorlatot csak az úgynevezett artikuláris helyeken engedélyezett, azaz az adott törvénycikkek (artikulusok) által kijelölt településeken. Gödöllő nem tartozott ezek közé. 1 0 A törvények szerint itt csak magán vallásgyakorlatot lehetett volna folytatni iskola nélkül. Ennek ellenére a fennmaradt adatok szerint a településen folyamatos volt a református oktatás, iskolafenntartás, amelyről 1708-tól kezdve vannak adataink. Dankó Imre három fokozatot különböztet meg a partikuláris kapcsolatokban: a közvetlen, közvetett és többszörösen közvetett kapcsolatot. Közvetlen a kapcsolat, ha a partikuláris iskola mindig az anyaiskolától kapja az akadémiai rektóriát töltő (gyakorló) tanítót, a tananyag és a tanítási módszer azonos az anyaiskoláéval és saját diákjait is - ha tovább akarnak tanulni - az anyaiskolába küldi. 1 1 Gödöllőnek ebben az értelemben nem volt közvetlen kapcsolata a debreceni anyaiskolával. A partikuláris iskolákban két-három évente változtak a tanítók, és Gödöllőre ez nem jellemző. Van egy időszak, amikor gyakrabban váltogatták egymást, Grassalkovich (I.) Antal halála után, 1771 és 1798 között 1-3-5 évet töltöttek el a tanítók a gödöllői iskolában. Elképzelhető, hogy ez a partikuláris iskolarendszer kereteiben történt, hogy mindig ugyanabból az anyaiskolából hívtak rektort, de ezt bizonyítani nem lehet, mert nem ismerjük az akkori tanítók életrajzát, nem tudjuk, hol képezték őket, honnan kerültek Gödöllőre és innen hová távoztak. E korszak előtt is, után is hosszú tanítói életpályák voltak a jellemzőek, Dömsödi Mihály 18 évi, Haraszti Sámuel 11 évi, Farkas József 18 évi, id. Sztregovai János 14 évi, ifj. Sztregovai János 15 évi tanítói szolgálat után Gödöllőn is halt meg. Ide több anyaiskolából érkeztek a tanítók és a lelkészek. Id. és ifj. Marosi Mihály 9 BARCSA J. 1905. Három korszakra osztva sorolja fel a debreceni kollégium partikuláit és egyikben sem szerepel Gödöllő. Egyedül abban a felsorolásban említi meg (50. p.), amelyik a partikulákon kívüli iskolákat veszi számba. Az 1975-ös Gödöllő c. monográfia (DÉKÁN A. 1975. 47. p.) szerint a gödöllői református iskola Debrecen partikulája volt. „Egy példa erre: idősebb Marosi Mihály Gödöllő lelkésze 1666-tól 1702-ig. Követi őt ifjú Marosi Mihály 1702-től 1736-ig. A község kinevelte maga költségén az új papot, a helybeli iskola végzése után felküldvén Debrecenbe, ez volt az útja-módja." Mindez azonban csak feltételezés, az Investigatio (1775) szerint mind az id., mind az ifj. Marosi Mihály Tokaj tájáról jött Gödöllőre. Nincs adatunk arra vonatkozóan, hogy ifj. Marosi Mihály Gödöllőn végezte volna a helybeli iskolát, és innen került volna Debrecenbe. Nincs bizonyíték arra, hogy Gödöllő taníttatta ifj. Marosi Mihályt. - DANKÓ 1.1988.805. p. A kollégium partikularendszere c. tanulmányához csatolt Függelékében Gödöllőt is a debreceni partikulák közé sorolja, bár nem tudjuk, milyen adatok alapján. 10 Ezt erősíti meg a grófné Bécsbe írott levele is 1775-ben, amikor szerette volna elvenni a templomot a reformátusoktól. Ld. FÖLDVÁRY L. 1898. II. 339. p. 11 DANKÓ 1.1988. 776-777. pp.
