G. Merva Mária - Horváth Lajos (szerk.): Gödöllő története I. A kezdetektől 1867-ig (Gödöllő, 2007)
MŰVELŐDÉSI VISZONYOK - G. Merva Mária: A MEZŐVÁROS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI
r 389 A 7. könyv Constantinus de Barbanson műve volt az isteni szeretet titkos útjairól, ez mindennapi kézikönyve lett Fesslernek. Ruinart műve, a vértanúk története ismét felébresztette benne a kedvet a vértanúságra, amire gyerekkorában is vágyott. Anyjától azt az elvet tanulta, hogy a tudás és a tett mindig karöltve járjon, ezért úgy gondolta, hogy fel kell készülnie, edzenie kell a vértanúság jövendő szenvedéseire. Éjszakákon át virrasztott, a kimerülésig futott a klastromhoz tartozó erdőben szélvészben és esőben, mezítláb a hóban, tövisekkel véresre korbácsolta magát, az elgyengülésig éhezett és szomjazott, majd mértéktelenül jóllakott. így készült Besnyőn a hittérítői pályára, miközben a vértanúhalál lebegett a szeme előtt. Mindez így ment egészen 1775 májusáig, amikor döntő fordulat állt be életében. Besnyőtől fél mérföldnyire lakott Aszódon báró Podmaniczky II. János, a nemes lelkű nagybirtokos, aki evangélikus létére bőkezű támogatója és szívesen látott vendége volt a besnyői kolostornak. Általában a zárda fiatalabb lakóival szeretett mulatni, és szívesen részt vett azok elfoglaltságában: virágtermesztés, képfestés, fafaragás, papírskatulyák, burnótszelencék készítése. Egyszer Fessler cellájába is bement, aki éppen Russbroch munkáit olvasta. Amikor kiderült, hogy Fessler olvasással és tanulással tölti az idejét, a báró megígérte, hogy könyvtárából jóféle könyvekkel látja el a fiatalembert, kérve azonban, hogy a gvárdiánnak ne mutassa meg azokat. A báró megtartotta a szavát, és legközelebbi látogatása alkalmával Claude Fleury és Lodovico Antonio Muratori szabadelvű műveit adta a fiatal kapucinus kezébe. 8 8 Miután Fessler elolvasta ezeket a könyveket, egészen más megvilágításban látta az egyházat és különösen a szerzetesrendeket, mint addig. Véget ért az álmodozó rajongás korszaka. „E munkáknak harmadszori átolvasása után oda lőn minden nyugalmam, benső világom feldúlatott, szellemem a mystika egéből a földre lemélyedt: szerencsétlenségem el lőn határozva. Fleury a keresztény anyaszentegyház elkorcsulásáról, [sic!] - a mai szerzetes élet romlottságáról s hiábavalóságáról, Muratorius a szerzetesi buzgólkodások értéktelenségéről s megvetendőségéről meggyőzött. Most óriási erővel valék rajta, vagy az eddigi szellemi állapotomat ismét helyre hozni, vagy pedig jelen állásomnak világosságot s nyugalmat szerezni." 8 9 Muratori, a kiváló papi történész, aki szembefordult a barokk túlzott Mária-kultuszával, elítélte a szentek rajongó tiszteletét, túlzónak tartotta az ünnepnapok számát, a gyakorlati kereszténységet és a felebaráti szeretetet helyezte előtérbe, nagy hatással volt Fesslerre. Muratori tanai teljesen ellentmondtak a fiatal szerzetes addigi neveltetésének, világnézeti meggyőződésének. Már gyermekkorában a szentek élete volt a kedvenc olvasmánya és ő maga is szentté szeretett volna válni. A máriabesnyői kapucinusokhoz 88 Podmaniczky II. János (1718-?) aszódi földesúr művelt, a tudományok iránt érdeklődő ember volt, gazdag könyvtárral rendelkezett. Ld. ASZTALOS I. 1997.1. köt. 173. p. Claude Fleury (1640-1723) az Histoire ecclésiastique (Egyháztörténet). Párizs, 1691-1737 c. művében olyan határozottan a gallikánizmus mellett foglalt állást, hogy Róma indexre is tette munkáját. Lodovico Antonio Muratori (1672-1750) olasz történetíró, irodalomtörténész, esztéta és teológus, az olasz felvilágosodás legsokoldalúbb alakja. A Deila regolata divozione de'christiani (A keresztények mértéktartó ájtatosságáról) 1747. c. művében a vallási türelem hirdetője, s ugyanakkor küzd a babona és az elvakultság ellen. Könyvének latin változata a pálosok pártfogásával jelent meg Magyarországon: De recta hominis christiani devotione (1756), a magyar fordítás A keresztény embernek valóságos áhítatossága cimmel látott napvilágot 1763-ban. 89 FESSLER I. 1854.48. p.
