G. Merva Mária - Horváth Lajos (szerk.): Gödöllő története I. A kezdetektől 1867-ig (Gödöllő, 2007)
MŰVELŐDÉSI VISZONYOK - G. Merva Mária: A MEZŐVÁROS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI
381 zeném, de itt nem hivatalom az, hogy néki vagy oszlopot emellyek, vagy kellemetesen lefestett ábrázattyát mutogassam, kép-faragók, kép-irók mestersége ez, hanem a vólna itt egyedül kötelességem, hogy Keresztényi tökélletes erköltseit, ritka érdemeit, viselt dolgainak szép példáit bánat felejtésre el-beszéllyem, azonban hic labor, hoc opus est." Feltehetően ismerte Grassalkovich Antal Beteges és unalmas gondolatait, erre utal például a kudarc elkerülésére használt érdekes kifejezés, az azonos szóhasználat. Grassalkovichnál: „Sokáig magaddal tanátskozzál, hogy gyalázattal markodban ne szakadgyon amihez fogtál. De amit feltettél magadban gyorsan láss hozzá, hogy meg ne előztessél." (OSZK IV. 73.) A gyászbeszédben: „...előre nyesegette az ártatlan utakat, készítgette á segítő jóakarókat, hogy markába ne szakadgyon kezdett múnkája." 5 8 (Kiemelés tőlem - GMM.) A latin idézetektől, metaforáktól és hasonlatoktól túldíszített gyászbeszéd ugyanakkor teljesen személytelen, sem a beszéd alanyáról, az elhunyt Grassalkovich Antalról, sem a beszéd szerzőjéről, az egri kanonokról nem árul el sokat a 40 oldalas szónoklat. Nagyrészt általánosságokban mozog, kliséket, jól bevált közhelyeket használ, olyan megállapításokat tesz, amelyek bárkire alkalmazhatók. Ennek a kényelmes, terjengős, barokk, retorikus prózának nem az a célja, hogy megismertesse a sikeres és gazdag életű, tehetséges Grassalkovich Antalt, hanem a barokk világnézet alapján a halálra, mindannyiunk mulandóságára akarja irányítani a figyelmet. A halottbúcsúztató, mely a liturgiái hagyomány részét képezte, nyomtatásban is megjelent, hogy a kriptához hasonló halotti emlékműként megmaradjon az utókornak. Hasonló szellemben készültek, nagy tekintélytisztelettel, sűrű térdhajlással és barokkos körülményeskedéssel, rangok, megszólítások, alázatosságok kígyózó elősorolásával íródtak azok a korabeli levelek is, amelyeket az alattvalók intéztek a grófhoz vagy herceghez. Jól mutatják ezek a levelek a barokk prózai nyelv sajátosságait. „Nagyméltosságu Groff Eő Excellenciája nékem örököss Uram és kegyelmes Patronusom! Mivel jól tudom, hogy nagyobb részül függ Excellenciádnak szegény ügyefogyottaknak allapotyain segétteni..., azért térdeim meghajtásával Excellenciád szine elejében nagy alázatosan le borítok és vélettlen esetemet... könyvezü szemeim panaszival elü adom: mely eránt... méltóztassék E[xcellenciá]-d atyai kegyess irgalmát meg mutattni s essetemen könyörülni: mely nagy kegyess gratiáját, holtomiglan apró gyermekimmel együtt, Istenhez tött mindennapi buzgó esedezésem altal fogom maghalaim!" 5 9 A gróf halálakor elmondott gyászbeszédnél egy kicsit szerényebb volt Grassalkovich (III.) Antal herceg búcsúztatója. A család utolsó férfitagja 1841. szeptember 29-én halt meg Gödöllőn, felszentelés után kocsira tették és Ivánkára vitték, ott temették el a szülei mellé október 5-én. Gödöllőn kétszer tartottak exequiákat a tiszteletére, november 12-én és halálának 30. napján. A november 29-én tartott gyászszertartáson a hercegaszszony kérésére Holló Mihály mondta a gyászbeszédet. Holló Mihály a kastélykápolna adminisztrátora volt 1835. december 29-től 1842. január 15-ig. 6 0 Az ő gyászbeszéde is 58 Halottas dicséret, 1772.15. p. 59 1782-ből idézi WELLMANN I. 1933. 89. p. 60 Gödöllői História Domus I. köt.
