G. Merva Mária - Horváth Lajos (szerk.): Gödöllő története I. A kezdetektől 1867-ig (Gödöllő, 2007)

A TÁJ RÉGÉSZETI EMLÉKEI - Kővári Klára: GÖDÖLLŐ AZ ŐSKORBAN

37 ŐSKORI KULTÚRÁK GÖDÖLLŐN Gödöllő és tágabb környéke három nagy tájegység találkozásánál - Dunántúl, Alföld, Északi-Középhegység - helyezkedik el, a Gödöllői-dombvidék az Északi-Középhegység legdélibb nyúlványa. A város határában vízválasztó található: a Rákos-patak és a Sződrákosi-patak a Duna vízgyűjtőjéhez, míg a Babati- és a Besnyői-patak a Tisza vízgyűjtőjéhez tartozik. Sajátos földrajzi helyzetéből adódóan Gödöllő és környéke az őskor különböző szakaszaiban 3 fő „kultúrkörhöz" tartozott. Egyes korszakokban az ország nyugati részére jellemző népek, népcsoportok itt is megtelepedtek; más időszakokban viszont kulturálisan a keleti vagy északi országrészhez sorolható. Az évezredek során folyamatosan itt lakó őskori népek, népcsoportok neve nem ismert előttünk, hiszen írásos források ebből az időszakból még nincsenek. Az egykori emberek anyagi kultúráját a földből előkerülő tárgyak révén ismerhetjük meg; életmódjukra, temetkezési szokásaikra, hitvilágukra, művészetükre a leleteken kívül a régészeti ásatásokon feltárt településmaradványok, sírok vizsgálatából következtethetünk. Az egyes őskori népek - régészeti szakkifejezéssel kultúrák, csoportok - nevüket általában első ismert vagy valamelyik híres, jelentős lelőhelyükről (pl. hatvani kultúra), jellegzetes edénytípusukról (pl. vonaldíszes kerámia kultúrája) vagy éppen temetkezési formájukról (pl. halomsíros kultúra) kapták. Az emberi történelem legkorábbi szakaszaiból, az őskőkorból (paleolitikum, Kr. e. 500 000- 10 000) és az átmeneti kőkorból (mezolitikum, Kr. e. 10 000 - 6000) egyelőre nem ismerünk gödöllői leletet, meg kell azonban jegyezni, hogy a város távolabbi környékén az utóbbi évtizedekben több paleolit lelőhelyről szereztünk tudomást. A Galgavölgyben Aszód-Tarackás,

2

1 Püspökhatvan-Diós,

2

2 Püspökhatvan-Öregszőlő,

2

3 Galgahévíz,

2

4 míg a Cserhátalján Verseg-Kertekalj a

2

5 és Verseg-Tatárdomb

2

6 említhető. Gödöllőn az ember megjelenésének első ismert emlékei későbbről, az újkőkor (neolitikum) középső szakaszából (Kr. e. 5400/5300 - 5000/4900) származnak. Az újkőkor igen mélyreható változást jelentett az emberiség történelmében, a régészettudomány neolitikus forradalomnak nevezi azt a folyamatot, amikor - elsősorban a klimatikus viszonyok megváltozása következtében - a korábbi vadászó, halászó, gyűjtögető őskőkori és átmeneti kőkori életmódot a földművelés, állattenyésztés megtanulása révén az élelem termelése váltotta fel. Az új életforma velejárója lett az állandó megtelepülés, továbbá egy sor, szintén forradalmi újítás: az agyagedények készítése, a szövés-fonás feltalálása, továbbá a csiszolt, átfúrt kőeszközök készítése a korábbi pattintott eszközök mellett. A termelő gazdálkodásra való áttérés a Közel-Keleten, az ún. termékeny félhold (a mai Irak, Irán, Törökország) területén a nagy folyóvölgyekben indult meg kb. 12 000 éve, és Délkelet-Európán, ill. a Balkán-félszigeten át Kr. e. 6000 körül elérte a Kárpát-medencét is. 21 T. DOBOSI V. 1978. 22 CS. BALOGH É. - T. DOBOSI V. 1992. és 1993. 23 CS. BALOGH É. - T. DOBOSI V. 1994. 24 MARKÓ A. - PÉNTEK A. 2003. 25 T. DOBOSI V. 1991. 26 CS. BALOGH É. - T. DOBOSI V. 1991.