G. Merva Mária - Horváth Lajos (szerk.): Gödöllő története I. A kezdetektől 1867-ig (Gödöllő, 2007)
A TÁJ RÉGÉSZETI EMLÉKEI - Kővári Klára: GÖDÖLLŐ AZ ŐSKORBAN
38 A délről jövő ismeretek hatására - amelyet elsősorban észak felé vándorló népcsoportok hoztak magukkal - a Kr. e. 6. évezred első felében hazánkban két, egymással rokon kora neolitikus kultúra alakult ki: a Dunántúl déli felén a Starcevo-kultúra, míg az Alföld déli részén a Körös-kultúra. Népességük adta tovább az új életformát a tőlük északabbra élő halászó, vadászó, gyűjtögető mezolitikus embereknek. A folyamat eredményeképpen alakult ki a neolitikum középső időszakában két - egymással szintén rokon - új kultúra, amelyek aztán kora neolitikus elődeik területét is elfoglalták: az ország nyugati részén a dunántúli vonaldíszes kerámia, keleti részén pedig az alföldi vonaldíszes kerámia. Az előbbi a további neolitizáció terjesztője észak, északnyugat felé, amelynek eredményeként végül hatalmas kulturális tömb jött létre, a közép-európai vonaldíszes kerámia kultúrája. 2 7 Gödöllő - fent már vázolt sajátos földrajzi helyzetéből adódóan - az újkőkor teljes időszakában a nyugati kultúrkörhöz tartozott, azaz a dunántúli vonaldíszes kerámia népe élt a Gödöllői-dombvidéken is. A kultúra nevét jellegzetes, bekarcolt vonalakkal díszített agyag edényeiről kapta. Településeit a patakok, vízfolyások mellett, az ártérből kiemelkedő, lösszel borított dombhátakon találjuk. Irtásos, égetéses földműveléssel foglalkoztak, az ásatásokon előkerült állatcsontok pedig arról tanúskodnak, hogy szarvasmarhát, juhot, kecskét, sertést tartottak. Több lelőhelyen sikerült feltárni föld fölé épített, gerendavázas nagycsaládi házaikat. Sajnos, Gödöllőn és környékén ebből a korszakból származó lelőhelyen eddig még nem volt régészeti feltárás, a vonaldíszes kerámia népének ittlétére azonban biztos nyomok vannak. A város határának déli részében található halastavaknál, a Rákos- és a Fiók-Rákos-patak összefolyásánál húzódó, az emberi megtelepedésre rendkívül alkalmas domboldalon nagy kiterjedésű lelőhely húzódik, ahonnan több korszak emlékei kerültek elő. Köztük vannak a vonaldíszes kerámia jellegzetes anyagú és díszítésű edénytöredékei (I. t. 5,7.), egy csiszolt kőbalta (1.1.1.), valamint néhány pattintott kőeszköz is (I. t. 2,3.). 28 A Malom-dűlőben terepbejárás során találtak durvább kidolgozású, pelyvával soványított, körömcsípéses mintájú és bekarcolt vonalakkal díszített, finomabb kivitelű cserepeket. 29 A Remete-forrásnál Heltai Miklós szedett össze pelyvás anyagú oldaltöredékeket. 3 0 Sikerült adatokat szereznünk a mai belterületről is. 2000 áprilisában a Gábor Áron utca 5. szám alatti üzletház építésekor, 3 1 ugyanezen év szeptemberében pedig a Petőfi tér 2. szám alatti Arzenál Áruház alapozási munkái során 3 2 láttak napvilágot újkőkori cserepek. A késői neolitikumban (Kr. e. 5000/4900 - 4500/4400) ismét vidékünk nyugati 27 A magyarországi őskor - beleértve az újkőkor - történetének legutóbbi, több szempontra kiterjedő, korszerű összefoglalása: Magyar régészet az ezredfordulón. Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma - Teleki László Alapítvány. Bp. 2003. 76-202. pp. 28 A lelőhelyről Juhász Vilmos és Heltai Miklós gyűjtései, valamint a topográfiai terepbejárások eredményeként igen gazdag anyag került az isaszegi, gödöllői és váci múzeumba; MRT XIII/3. köt., 10/25. lh. Az újkőkori leletek: 1FM 79.631.2-3, 5-10. 29 MRT XIII/3. köt., 10/26. Ih. VTM 81.108.1-2. 30 MRT XIII/3. köt., 10/38. Ih. GVM 82.89.1. HELTAI M. 1975. 25. p. kora vaskori lelőhelyként említi. 31 VTM Adattára 2201., MRT XIII/3. köt., 10/42. lh. 32 VTM Adattára 2200., MRT XIII/3. köt., 10/42. lh.
