G. Merva Mária - Horváth Lajos (szerk.): Gödöllő története I. A kezdetektől 1867-ig (Gödöllő, 2007)
A GRASSALKOVICHOK BIRTOKLÁSÁTÓL A KIEGYEZÉSIG - A MEZŐVÁROS NÉPE
234 indultak. Gödöllő 1763-ban vált mezővárossá, ha feltételezzük is, hogy eredményei már kijelölték erre, mégis arra kell gondolnunk, hogy a rangemelésbe a Grassalkovichok presztizsigénye is belejátszott. Az 1870-1872. évi törvények azután megszüntették a mezővárosi státuszt, úgyhogy Gödöllő mezővárosi korszaka mintegy 110 évre terjed ki. 20 Gödöllő mezőváros a privilégium szerint négy vásárt tarthatott évente: Űrnapján (a Szentháromság vasárnapja utáni csütörtök, június eleje), június 29-én, Péter-Pálkor, október l-jén Szent Remigius napján és december 13-án Luca-napkor, előtte egy nappal baromvásár volt. A hagyomány szerint a Haraszti erdőt az 1760-as években irtották ki a kastély kerítő fala mellett 150 x 1000 méteres területen a Pest-Gödöllő-Hatvan országút mintegy kiszélesítésére. Ekkor keletkezett a Vásártér, a jelenlegi HÉV megálló helyén volt a baromfipiac, a kastély kerítésnél a fakanalasok és egyéb fa tárgyak árusai, tovább Pest felé a csizmadiák, szűcsök, tímárok, lacikonyhák stb. A 18-19. századból már fennmaradtak településrész és utcanevek is. Az 1765 után létesített Vásártért nyugatról övező házsort Új-sornak hívták. Az egykori Német-sor és Burgundia-sor manapság a Kossuth Lajos utca. A Ganéj utcában voltak az istállók elkülönítve a lakóhelyektől, jelenleg Városmajor utca. A Cigány-sorból lett jelenünkre a Körösfői Kriesch Aladár utca. A mezőváros Városházája földszintes volt és később a járási hivatal épült fel a helyén. Innen indult a Váci út, mely azután a Dózsa György út elnevezést kapta. A Hamvay-kúriára ebben az időben húzzák fel az emeletet, melybe Grassalkovich először urasági hajdúit telepítette, majd vendégfogadót létesített benne. Itt működött egyben az urasági Felső-kocsma is. 2 1 II. József (1780-1790) rendeletére kezdték el a házak beszámozását olyan módon, hogy az összes ház egyetlen számsort alkotott. A mindenkori jegyző feladata volt a házszámozás elkészíttetése. Elkezdték valahol a központban, és utcáról utcára haladva felfestették a számokat a házakra. így állt elő az a helyzet, hogy bár volt népi neve az utcáknak, soroknak, mégis a számozás nem kezdődött elölről minden utca elején, hanem kanyargósan, tekergősen folytatódott egyikből a másikba. A zűrzavart fokozta, ha a legelső beszámozás után épült házaknak számot kellett adni, hiszen azok a mezőváros bármely pontján létrejöhettek. Gödöllőn 1784-1787-ben 275 ház állt, Besnyőn pedig 13 ház. Az első számozás elvégzésekor tehát ennyi lakóház volt a mezővárosban és külterületi lakott helyén, Besnyőn. Csak megemlítjük, hogy a 275 gödöllői házban 398 család lakott, azaz már 100 családnál is többen voltak azok, akik a más telkén, más házának a háta mögött laktak, azaz akik házatlan zsellérek voltak. (A rokon vérből való, többgenerációsán együtt élő családokat akkor még egy családnak vették!) 2 2 20 BÁN P. (szerk.) 1989. II. 37-38. pp. 21 DÉKÁN A. (szerk.) [1975] 67-68. pp. 22 Az első magyarországi népszámlálás (1737-1784). Budapest. 1960. 118-119. pp.
