G. Merva Mária - Horváth Lajos (szerk.): Gödöllő története I. A kezdetektől 1867-ig (Gödöllő, 2007)
A GRASSALKOVICHOK BIRTOKLÁSÁTÓL A KIEGYEZÉSIG - A MEZŐVÁROS NÉPE
235 ÚRISZÉKI BÍRÁSKODÁS ALATT A földesúr bíráskodási joga saját jobbágyai felett a korai feudális gyakorlatban gyökerezett. A jogilag egységes jobbágyság és nemesség kialakulásakor, az 1351. évi XVIII. tc. rendelkezett az úriszék tartásáról. Ez a törvény képezte ezután alapját az úriszéki bíráskodásnak egészen a 19. századig. Gödöllő mezővárosi jogállása azt is jelentette, hogy fölötte a Grassalkovichok és utódaik úriszéki bíráskodása fennmaradt, az alatt élte a mezőváros minden polgára mindennapi életét, egészen a polgári bíráskodás bevezetéséig, az 1850-es évekig. Az úriszék bírósági testülete élén maga a földesúr vagy személyes megbízottja állt. A testület tagjait is a földesúr nevezte ki főleg a rokonságából, uradalmi tisztjei köréből. Az ülésen - melyet akkor tartottak, amikor elégséges tárgyalásra való ügy összegyűlt többnyire részt vettek a helyi egyházak papjai és olykor a vármegye embere, szolgabírája is. A 18-19. században a jobbágyok örökösödési, tartozás behajtási, testi sértési, lelki bántalmazási, lopási, tolvajlási, orgazdasági, vadászati, kártérítési, árva ügyei stb. tartoztak az úriszékek elé. Az ügyet a jobbágytársadalom részéről a mezőváros önkormányzati vezetője, a bíró, vagy valamelyik esküdt indította, vitte az úriszék elé. Az úriszék döntését többnyire ugyanaz vitte meg az érdekelt, a peres feleknek. A büntetéseket - elzárás, botozás, vesszőzés, bírságolás stb. - az uradalom rendvédelmi szervezeteinek emberei, az ispánok, hajdúk, huszárok stb, foganatosították. Besnyő uradalmi puszta volt, azaz nem tartozott Gödöllő mezővároshoz, és önkormányzata sem lévén, úriszéki ügyeit az uradalom tisztjei indították és intézték. Például 1827-ben Szafranovits Károly, a gödöllői uradalom kasznárja terjesztette az úriszék elé Imperger Györgynek, a besnyői kőművesnek örökösödési ügyét. 2 3 Leggyakoribbak természetesen az örökösödési perek voltak, melyekben az úriszéknek kellett igazságot szolgáltatnia. A gödöllői bírák 1827-ben terjesztették elő az úriszékre Sámuel Jakabnak, fésűs mesternek hagyatéki ügyét. Figyelemre méltó, hogy az úriszék döntése alapján a fésűs mesterség szerszámait az özvegy örökölte, azaz képessé tették arra, hogy tovább folytathassa a fésűs mesterséget akár maga, akár ha újra férjhez megy, az új férje. 24 Tóth Sámuel gazda halála után maradt vagyonát három fia egymás között barátságosan felosztotta, melyben meg is egyeztek. Az úriszék azonban érvénytelennek nyilvánította az osztozkodást, mivel az egyik fiú, Tóth István gyilkosság elkövetéséért éppen raboskodott, másrészt az özvegy még élt. Úgy látszik, hogy a meggyilkolt áldozat Branek Mihály gyógyszerész (apothecarius) rokonságába tartozott, mert a vérdíjat /homagium/, 125 forintot neki kellett a kezéhez adni. Ezen felül orvosi költség címen a chyrurgusnak 20 forint járt, tehát az áldozat nem azonnal halt meg, az orvos még kezelte. Az említett költségeket Tóth István örökrészéből rendelte kiadni az úriszék. 2 5 23 GVM Levéltár. A Grassalkovich-uradalom iratai. Úriszéki jegyzőkönyvek 1827-1847.45/1827. 24 Uo. 42/1827. 25 Uo. 43/1827. és 96/1828.
