G. Merva Mária - Horváth Lajos (szerk.): Gödöllő története I. A kezdetektől 1867-ig (Gödöllő, 2007)
A GRASSALKOVICHOK BIRTOKLÁSÁTÓL A KIEGYEZÉSIG - A MEZŐVÁROS NÉPE
233 A Régi szérűvel szemben az isaszegi oldalon volt a Bodzás. Innen jutottak el a Rákos vizéhez, ahol az átfolyik a gödöllői határvonalon Isaszegre. Ezen a helyen állt az isaszegi egyik uradalmi malom, melyet Takács malmaként emlegetnek a tanúk. Egyetlen esetben egy szentlászlói jobbágy Somogyi malmának nevezte. Néha „kis Takács malma" a neve. Az 1728-as országos összeírás szerint Isaszegen egy községi és két urasági malom működött. Az utóbbiakban Bélay Márton és Szlávik Márton voltak a molnárok. 18 Az 1760-as adat szerint Takács Márton a molnár ebben a malomban. 1 9 Ez tehát megfelelne a malom nevének, ha feltételezzük, hogy ugyanaz a Takács a molnár 30-35 éven keresztül, vagy ugyanilyen nevű fia követte az apját a molnárságban. A Takács malmától a Malom út vezetett Ökörtelek puszta felé. Valahol a nyugatra tartó határvonalnál isaszegi földön volt a Márton kútja nevű földrajzi pont. Ezután következett a gödöllői földön a Gyaramfőnek hívott hely. Úgy véljük, hogy ez a helynév a középkori Gárdony, Gárdony völgy földrajzi név eltorzulása. Szentjakab és Gödöllő közötti területet jelöl. A MEZŐVÁROSI JOGÁLLÁS ÉS VALÓSÁG A mezőváros (oppidum) átmeneti várostípus a feudális kori Magyarországon. A mezővárosok többségükben az egyházi és világi nagybirtokosok falvaiból alakultak ki. A mezővárosi fejlődés legelső lépcsője az volt, hogy a falu népességben és gazdaságban gyarapodott, azután a vagyonosodé település pénzösszeg lefizetése ellenében vásártartási jogot nyert a heti vásárok mellé. További lépés volt, amikor a falu szolgáltatási kedvezményhez jutott, legáltalánosabban ahhoz, hogy a földesúri szolgáltatásokat egy összegben megválthatta. Jogilag azonban továbbra is különbözött a szabadkirályi városoktól, mert folyamatosan magánföldesúri hatalom alatt maradt, ebből következett, hogy igazságszolgáltatás terén az úriszék alá tartozott, bíró és tisztviselő választásukba, a jegyző alkalmazásába a földesúr beleszólt. Falat nem emelhettek belsőségeik köré, a török időben legfeljebb sövényt, palánkot, kerítést stb. A mezővárosok történetük idejében nem szerezhették meg a jogot az országgyűlési képviseletre, ahogy az a szabadkirályi városokat megillette. A mezővárosok végül egymástól is sokban különböztek, attól függően, hogy privilégiumaik mit tartalmaztak, mit írtak elő. Például megszerezhettek földesúri jogokat (kisebb királyi haszonvételek), a malom- és mészárszéktartás, a kocsmáitatás, a borárusítás, a sör- és szeszfőzés stb. A 18. században általában romlott a mezővárosok helyzete, a földesurak szaporodó majorságai, az uradalmak terjeszkedése, a természetbeni szolgáltatások terjesztése, a robotigények fokozódás stb. hátráltatta, sőt megkötötte a mezővárosi fejlődést. A 18. század közepén mezővárosi rangot nyert települések eleve már hátrányos helyzetben 18 BOROSY A. 1997. II. Borosy A. megjegyzi, hogy a malmokra vonatkozó bejegyzés zavaros. 19 ASZTALOS I. é. n. 47., 50., 54-56. pp.
