G. Merva Mária - Horváth Lajos (szerk.): Gödöllő története I. A kezdetektől 1867-ig (Gödöllő, 2007)
A GRASSALKOVICHOK BIRTOKLÁSÁTÓL A KIEGYEZÉSIG - A MEZŐVÁROS NÉPE
227 ségével is. Az esküdtek, 1744-ben 14-en, a tanácsadásban, megvitatásban segítenek a bírói döntések meghozatalában. A 14 fős tanácsadó testület már önmagában is jelentősebb település bizonyítéka ebben a korban. Kisebb falukban 4-6-8 esküdt szokott lenni a 18. században. Gödöllő tehát a mezővárosi fejlődés útját járta már az 1740-es években is. Ezt azért kell hangsúlyoznunk, hogy lássuk, valóságos helyzete jelölte ki, hogy 1763-ban mezővárosi státuszt (oppidum) nyerjen el. Ez a jogi lépés a település életében tehát nemcsak nagyhatalmú földbirtokosának a kegyéből következett, bár nyilván annak is része volt benne. 8 A gödöllői anyakönyvekből ismerünk néhány községi vezetőt korszakunkból. 9 Kis János elhunyt 1799. február 13-án, bíróságot és kurátorságot (református egyházgondnok, világi vezető) viselt valamikor életében. Berze István 1806. április 5-én halt meg, sok ízben volt bíró és esküdt is. Tóth Mihály 1786-ban volt gödöllői bíró, eltávozott az élők sorából 1815. április 16-án. Berze István 1848. december l-jén hagyta itt az árnyékvilágot, többször volt ő is esküdt és bíró. Nevezettek valamennyien reformátusok, tehát a nagyon katolikus Grassalkovich-uradalom központi falujában, mezővárosában a helyi vezetés a reformátusok kezében volt. Laukó György elhunyt 1816. május 18-án esküdt és törvénybíró is volt Gödöllőn. Matuz István 1851. március 9-én halt meg, egykor ő is törvénybíró volt. Községi esküdtek voltak haláluk időpontjának megadásával: Földi János (1798. dec. 11.), Kolozs János (1804. jún. 17.), Dányi György (1826. ápr. 29.), Laukó András (1832. jún. 27.), Kolozs György (1859. jan. 1.), valamennyien reformátusok. A névsorokból azt is megállapíthatjuk, hogy mely családok tagjai vettek részt a község, illetve mezőváros irányításában nemzedékeken keresztül. A Berze és Kolozs család három-három, a Tóth, Mészáros, Varga, Laukó család két-két tagja gyűjthető ki az anyakönyvi forrásokból, mint akik az 1737-1847 közötti 110 évben benne voltak az önkormányzati testületben. A községi jegyző (nótárius) Pest megyében a szatmári béke, 1711 után tűnik fel eddigi ismereteink szerint. Aszód nótáriusa Szuloviny Márton 1715-ben, Mácsáé Holló András 1733-ban, Mogyoród után Veresegyházon jegyzősködött Damásdi István az 1720-30-as években. 1 0 Már említettük Gödöllő valószínűleg legelső jegyzőjét, Szarka Jánost, aki 1723-as adat szerint viselte ezt a hivatalt. Az 1744-ben a gödöllői esküdtek között feltűnő Szarka János feltételezhetően a fia volt. Az anyakönyvek szerint Ferenci József gödöllői jegyző valamikor, felesége Debreczeni Zsuzsanna, gyermekeik 1782-1787-ben születtek, ekkor lehetett aktív korban. Szele Dániel jegyző, gyermekei 1793-1795-ben látták meg a napvilágot. Paulovics Béla Antal jegyző 1794. máj. 11-én kötött házasságot Hampel Ágnessel. Csiszár László nemes (1778-1851. jan. 17.) 38 éven át volt jegyzője Gödöllő „városának." Sajnos, a jegy8 WELLMANN I. 1933. 83. p. 9 A PML-ban az úrbéri pergyűjtemények terjedelmes fondjában nincs meg Gödöllő úrbéri perének irategyüttese. Ezért nem használhattuk a gödöllői bírák iratait, bár más települések úrbéri percsomóiban a helyi bírák iratai rendre sorakoznak. Ezt a forráshiányt Györe Zoltán genealógus széleskörű anyakönyvi kutatásainak felhasználásával tudjuk némileg kiküszöbölni. 10 HORVÁTH L. 1990.146. p.
