G. Merva Mária - Horváth Lajos (szerk.): Gödöllő története I. A kezdetektől 1867-ig (Gödöllő, 2007)
A GRASSALKOVICHOK BIRTOKLÁSÁTÓL A KIEGYEZÉSIG - Farkas József: GÖDÖLLŐI URADALOM TÖRTÉNETE
219 Dányban végül 1859-ben született meg a végleges egyezség. Az uradalmat Lits Antal főigazgató és Bartal János ügyvéd képviselte, a falut pedig Kiss László ügyvéd. A korábban tisztázottakon túl a dányiak által perelt maradványföldek kérdésében is megállapodás született. Furcsa egyezség volt, mivel a volt jobbágyok számára 54 telket mértek ki és a 60 telekből a község 1-et, a plébános 1-et, a kántor és a jegyző felet birtokolt már az 1870-es urbárium szerint, viszont Sina csak 54 telek után részesült állami kárpótlásban. A községi telek kivételével a fenti telkek, valamint a további maradványok után a község kénytelen volt felső rendelkezések alapján felvállalni, hogy ezekért telkenként 550 Ft-ot fizet. A járandóságot évi 5%-os kamattal 6 évig fizeti a falu. Az egyezséget 1860-ban hitelesítették. A dányiak 1861-től megkezdték a törlesztést, közben a megye alispáni bírósága visszamenőleg 1848-tól állapította meg a kamatokat. Ugyanakkor a földtehermentesítési földalap igazgatósága 6048 Ft-ban állapította meg a tartozást, mely a megállapodás jogerőre emelkedésétől vagy 1861-től tételezi fel a kamatokat. Az uradalom és a falu vitájában végül egyeztető tárgyalást tartottak Dányban a barátságos megegyezés érdekében. Bartal ügyvéd minden ilyen megállapodást elutasított és az 1848-tól járó kamatok mellett foglalt állást. Dány ezután a Helytartótanácshoz fordult panasszal, elismerve, hogy az eredeti megállapodásban nem szerepelt ugyan határidő, de Lits főkormányzó kijelentésére hivatkozva. Mely szerint ő figyelmeztette a dányiakat, hogy többé ne forduljanak panasszal az uradalom felé, mert „rájok nézve ezen úrbéri egyezség nagyon előnyös már annálfogva is, hogy a kamatokat is csak a jóváhagyástól fizetik, holott az uraságnak joga lett volna 1848-tól követelni." 8 7 Hivatkoztak az ottlévőkre és Kiss László ügyvédre, akik ezt hallották. A Helytartótanács Bartal véleményét kikérve elutasította a keresetet. Végül 1870-ben a község rákényszerült a kirótt összeg megfizetésére, mivel a panaszukat az uralkodó is visszautasította. Az összeg 11 240 Ft-ra rúgott, melyből Sina 6852 Ft 50 kr-t kapott, a többi pénz a hitelező bankot illette meg. A dányiak nyakassága kemény következményekkel járt, ezért megerősíti, hogy ugyancsak Lits Antal és Bartal János képviseletében létrejött megegyezés során Isaszegen a község, a plébánia, a kántor, a jegyző, az iskola, sőt még a harangozó is megkapta telki járandóságát minden megváltási kötelezettség nélkül, a jobbágyok pedig a maradványföldekből telkenként 6 holdat megtarthattak minden ellenszolgáltatás nélkül. Az is lehetséges, hogy Kovács Károly ügyvéd jobban képviselte a falut, mint dányi kollégája. A jobbágyfelszabadítás és úrbérrendezés, mint a fentiekből kitűnik, évtizedekig keserítette a falvak életét, azok üdvös következményei mellett. Közben ügyvédek, mérnökök zsebei duzzadtak, kiszámíthatatlan terhek hárultak a lakosságra. Fennmaradt forrás alapján az isaszegi példát említjük meg, mely szerint a rendezés előtt Francsek Pál (uradalmi malombérlő), Körmendy István (csömöri birtokos), Beiwinkler Károly (budai felszámolási biztos), Huber Béla (valkói erdész) alkotta bizottság időzött a községben és egyeztetett. A települést Fitos Ferenc ügyvéd képviselte. Véleménykülönbség 87 Uo. 1866.
