Őriné Nagy Cecília: A gödöllői szőnyeg 100 éve (Gödöllő, 2007)
A GÖDÖLLŐI SZÖVŐMŰHELY TÖRTÉNETE
tális művészetben is jelentkezett. A gödöllői művészek nevéhez kötődő munkák: az Országház freskódíszítése (1898) - Körösfői-Kriesch Aladár; a Zeneakadémia freskói (1907) - Körösfői-Kriesch Aladár és Zichy István; a lebontott Nemzeti Szalon díszítése - Körösfői-Kriesch Aladár és Nagy Sándor (1907); a veszprémi Petőfi Színház üvegablaka és homlokzati sgaffitója - Nagy Sándor (1907); a budapesti Tűzoltó utcai Klinika (1908) és Budapest Székesfőváros Népszállója (1911) - Undi Mariska; a budai Fehérvári úti elemi iskola (1910) - Juhász Árpád; végül a marosvásárhelyi Kultúrpalota (1911-13) - a gödöllői művésztelep együttes munkája. Tehát az 1900-as évek elején a képző- és iparművészet terén mindenhol megtaláljuk a későbbi gödöllői művészek nevét. Épületdíszítő művészetükkel, kiállításokon való részvételükkel, elméleti írásaikkal, előadásaikkal mindig életszemléletüket, elveiket próbálják közvetíteni. Ezt olvashatjuk Körösfői-Kriesch sokat idézett művészeti programjában: „Egy nagy - legnagyobb - kincset ismerünk, ezt ápoljuk, keressük: az élethez való örömöt. Ennek tüzét szítjuk minden erőnkkel önmagunkban és egymásban. Egyedüli segítőnk ebben a magunkhoz és másokhoz való szeretet. Magunkat szeretjük akkor, ha tisztán élünk, ha hallgatunk a bennünk élő mennyei szózatra. Másokat akkor szeretünk, ha a nagy, közös életfa kis hajtásainak, leveleinek, virágainak tekintjük magunkat, kik nagy, közös életgyökérből táplálkozunk. Kicsiny kis életünk, a nagy örök élet melengető ölében. Ami azután, eme ujjongó életi öröm nyomán - mindennapi munkálkodásunk eredményeképpen - kezeink alól kikerül, - ez a mi művészetünk. Egyéb művészeti programot nem ismerünk." 7 Ezen gondolatok után mindenképpen szólnunk kell a gödöllői művésztelep működését előkészítető európai mozgalmakról. Az 1851es londoni világkiállítás tapasztalatai felhívták a figyelmet az iparművészet megújításának szükségére. 8 Az angol preraffaelita mozgalom elméleti és gyakorlati munkásságának köszönhetően újult meg az iparművészet a 19. század második felében. Az 1848-ban megalakult preraffaelita művészeti és irodalmi csoportosulás teoretikusai, John Ruskin és William Morris, elméleti munkáiban 7 Magyar Iparművészet, 1909, 3. megfogalmazta a művészet megújításának feladatait. Mozgalmukban e czakó Elemér: Iparművészeti oktatásunk jövője. az Arts and Crafts Movement-ben hirdette Morris, hogy a művészetnek Magyar iparművészet. 1911.3.
