Őriné Nagy Cecília: A gödöllői szőnyeg 100 éve (Gödöllő, 2007)

A GÖDÖLLŐI SZÖVŐMŰHELY TÖRTÉNETE

művészek és a művesek körében is, ami műtárgyain keresztül mintákat és ösztönző példát ad.

1

1 Radisics nyitott szellemmel fogadta az új művészet, a szecesszió jelentkezését is. Az 1890-es években Magyarországon a műipar fejlődésének kérdése foglalkoztatta a szakembereket: a műipar és a népművészet kapcsolatát, a műipar és a képzőművészet kapcsolatát vizsgálták. A Magyar Iparművészet című folyóiratban 1897-98-ban már olvashatunk az iparművészet megújításáról és az ehhez tartozó feladatokról. Fittler Kamill az Országos Magyar Iparművészeti Iskola megalapításáról írt, ahol az elméleti oktatás mellett a gyakorlati oktatásnak is hangsúlyozottan kell szerepelnie, hogy az ipar különféle ágai számára művészileg képzett erőket neveljenek, növendékei képesek legyenek ipari alkotásaiknak művészi jelleget adni. Pedagógiai és nemzetgazdasági szempontból is fontosnak tartotta, hogy az emberek modern lakberendezéseikhez itthon, Magyarországon vásárolják meg az iparművészeti tárgyakat. 12 Már Trefort Ágost is szorgalmazta a hazai ipar művészi fejlődését, a magyar közönségben a jó ízlés kifejlesztését, amit úgy említett, mint a „nemzet gazdagságának egyik forrása, és a magyar faj létének egyik biztosítása".

1

3 Az önálló nemzeti műipar megteremtéséhez feladatul tűzte ki a régi magyar művészi ipar termékeinek felkutatását és bemutatását, valamint a nagy nemzetek: az angol, francia, német és orosz iparművészet hasonló irányú törekvéseinek vizsgálatát. „A mi ipar művészetünk csak akkor lehet életerős, ha magyaros is lesz és nem halvány árnyéka, másolata szívünköz nem szóló idegen művészeteknek."

1

4Az oktatás szempontjából hangsúlyozza a természet utáni tanulmányok jelentőségét, minél több élő minta alapján. Példaként a 15-16. századi magyar textilművészetet, a zománcos ötvösséget és az építészeti díszítést hozza fel. A következő években a Magyar Iparművészet cikkeiben szép számmal megtaláljuk a kor művészei elé kitűzött feladatként a hazai iparművészet fejlesztését. A külföldi alkotók műveit is ezen a szemüvegen keresztül ismerhetik meg az olvasók. A 19. század utolsó éveiben Kriesch Aladárt, Nagy Sándort és Wigand Edét, a fiatalemberként is világot látott művészeket megragadta ez a szellem, és szerencsésen találkoztak célkitűzéseik a kor iparművészetének megújítási törekvéseivel. Az 1900-as párizsi világkiállítás magyar anyagának válogatásában már vezető szerepet töltöttek be. Kriesch Aladár 11 Uo. 12 Magyar Iparművészet, 189798. 1. Idézi: Fittler Kamill: A magyar iparművészet programja című cikkében. 13 Magyar Iparművészet, 1897-98. 2. Idézi: Fittler Kamill: A magyar iparművészet programja című cikkében. 1" Uo.