Őriné Nagy Cecília: A gödöllői szőnyeg 100 éve (Gödöllő, 2007)
A GÖDÖLLŐI SZÖVŐMŰHELY TÖRTÉNETE
1899-től az Iparművészeti Társulat tagja, Wigand Ede pedig rendszeres fogadóórákat tart, ahol bútortervezésben van segítségére a tervezőknek. Tudjuk, hogy az 1900-as világkiállítás szép eredményeket hozott a később Gödöllőn dolgozó művészeknek is. 1900-ban Walter Crane budapesti kiállítása rendkívül nagy hatással van a magyar művészekre, így a későbbi gödöllői alkotókra is. írásaikban, budapesti és vidéki előadásaikban népszerűsítették az iparművészet fontosságát és az egyéni magyar formakincs kialakítását. Azt vallották, hogy a magyar nép számára befogadható iparművészet akkor születik meg, ha tanulmányozzák a népművészetet, ennek őszinte letisztult motívumaiból merítenek. A népművészetet igazi, ösztönösen művelt iparművészetnek tekintették, ahol az anyag, a forma és a funkció tökéletes egységet alkot. Nem a népművészet pontos másolását hangsúlyozták, hanem annak megismerését és átszűrését saját egyéniségükön. A népművészet tanulmányozása, a népművészeti tárgyak gyűjtése ajánlott volt a már alkotó művészeknek, és nyári gyakorlati feladat a művészképzésben résztvevőknek. A gyűjtés, a tanulmányozás fontosságát Körösfői-Kriesch Aladár szinte minden iparművészettel kapcsolatos írásában hangsúlyozza, az alkotókat helyszíni tanulmányozásra buzdítva. Adódtak külföldi iparművészeti példák is, a Magyar Iparművészetnek, A művészi ipar a stockholmi kiállításon című cikkében olvashattak Csizik Gyulától arról, hogy a svéd textilipar feladatának a szövés és a hímzés régi, akkoriban már csak egyes parasztcsaládoknál fennmaradt művészetének felélesztését tekintik. A norvég textilek közül az 1891 -ben alapított, állami segélyben részesülő „éjszaki házi ipari egylet" munkáit dicsérte, külön kiemelve, hogy Norvégiában, 1894-ben külön erre a célra létesítettek egy növényi anyagokkal dolgozó festőgyárat, ahol megfestik a szövéshez szükséges nyersanyagot. Láthatjuk tehát, hogy a példa a magyarországi textiliparral foglalkozó műhelyek számára adott volt. 1 5 Az Iparművészeti Múzeum szervezésében 1898-ban, a Tavaszi Nemzetközi Kiállításon művészeink is megismerkedhettek a skandináv népek műipari termékeivel. Itt kiemelték a scherrebeck-i szövőiskolát, mint a magyar textil-műipar példáját: miként képes a hazafias lelkesedés az elfeledett régi háziipart új életre támasztani, és „miként lép ennek az 15 Magyar Iparművészet, 1897-98. 115. önzetlen fáradásnak nyomába a financiális boldogulás". „Brinckmann 10
