Lábadi Károly (szerk.): „…csak néztem és gyönyörködtem” Népművészet a gödöllői művésztelepen (Gödöllő, 2004)

Tanulmányok - A nép művészetének keresése

A népművészet igézete a művésztelepen dolgozó fiatal tanítványokat is Erdélybe vonzotta. Mihály Rezső 1910-191 l-ben járt Kalotaszegen. Itt készült munkáinak túlnyomó része körösfői viseletet ábrázoló akvarell. Hende Vince 1911-1912-ben járta ezt a vidéket, magyarvalkói viseletrajzai a Néprajzi Múzeumban találhatók.'

9 Az erdélyi népművészet szeretete és csodálata mellett a gödöllőiek előszeretettel használták fel alkotásaikhoz a mezőkövesdi népviselet díszítményeit és formavilágát. Kalotaszeghez hasonlóan a XIX. század végére ez a vidék is kiemelkedett kiszínesedett, táji jellegzetességeket mutató viseletkultúrájával, és a századforduló idején széles körű ismertségre tett szert. A gödöllőiek művészeti alkotásain, a grafikákon, festményeken, faliszőnyegeken, fajátékokon egyaránt szerepelnek a színpompás matyó viseletek. A művészek közül Juhász Árpádra hatott a legintenzívebben a matyó nép művészete. 1911-ben fél évig családjával együtt Mezőkövesden lakottá" Hatalmas méretű festményei, számos grafikája és az Inotay Lászlóval közösen készített fajátékok tanúsítják a matyó népművészet iránti rajongását. A Gödöllői Városi Múzeum azokat a vázlatrajzait is őrzi, amelyek a népi életmód bizonyos mozzanatait (aratás, szénagyűjtés, piac) örökítik meg, és minden bizonnyal a „terepen", a paraszti munkafolyamatok helyszínén készültek. Az utak során Juhász Árpád viseletdarabokat is beszerzett, ezek nagy része férfiingekről levágott hímzett ingujjdarab, melyek megkönnyítették a motívumok pontos, hiteles rögzítését.'

1 Juhász Árpád mellett a gödöllőiek közül többen ellátogattak Mezőkövesdre. Undi Mariska többször megfordult a matyók között, és több varróasszonnyal kapcsolatot tartott. Zichy István csak egyetlen alkalommal, 1906-ban tartózkodott itt néhány hétig. Egy kalaposmesternél szállt meg, és kalotaszegi útjához hasonlóan, itt is igyekezett minél jobban beilleszkedni a helyiek közé.'

2 Útja során, Undi Mariskához hasonlóan a matyó népcsoport másik két településére, Tardra és Szentistvánra is ellátogatott. Körösfői-Kriesch Aladár 1904-ben Miskolcon, a művészetről tartott előadásában hívta fel a figyelmet a matyó népi kultúra művészi értékére és megőrzésének fontosságára.'

3 Mezőkövesdi kirándulásairól két festménye és néhány levele árulkodik. A levelek tanúsága szerint a művész 1910 tavaszán látogatott el Mezőkövesdre, családtagjai és a szintén gödöllői Frey-lányok társaságában, majd 1916-ban, tanítványával, Leszkovszky Györggyel újra visszatért.

5

4 Rajtuk kívül Nagy Sándor és Mihály Rezső is járt Mezőkövesden. Mihály Rezső szintén jelentős tárgygyűjteménnyel rendelkezett, amely főként textilekből, és népi gyermekjátékokból állt." A játékok, sajnos, elkallódtak az idők során, a textilek a Gödöllői Városi Múzeum gyűjteményében találhatók. Nagy Sándor népművészeti elemeket gyűjtő és feldolgozó tevékenysége elsősorban a Dunántúl tájaihoz, főként Göcsejhez köthető. A göcseji népművészet tanulmányozását 1901-ben kezdte meg, amikor az Iparművészeti Társulat megbízta ezzel a feladattal. A társulat választmányi ülésén megfogalmazódott, hogy a dunántúli népviselet, népi építkezés és lakásbelső tanulmányozása a jövőben is folytatódjék, s a művészek az eredményes munka érdekében a Néprajzi Múzeum tárgyait is tanulmányozzák. A program részletes kidolgozására a választmány bizottságot hozott létre, s közreműködőként a Néprajzi Múzeum vezetőjét, Jankó Jánost kérte fel.

5

6 Nagy Sándorra a népművészet ágai közül elsősorban a fafaragó művészet volt hatással. Festményein, bőrmunkáin, monumentális alkotásain a göcseji tornácoszlopok, házoromzatok, faragott székek, viráglajtorják kecses, aprólékos díszítőmotívumai köszönnek vissza.'

7 Sajnos, fennmaradt 14