Lábadi Károly (szerk.): „…csak néztem és gyönyörködtem” Népművészet a gödöllői művésztelepen (Gödöllő, 2004)

Tanulmányok - A nép művészetének keresése

vázlatfüzeteiben ritkán szerepel a meglátogatott települések neve, így az ő esetében nehézkes a gyűjtések pontos helyszínének megállapítása. Dunántúli rajzai alapján egyedül a göcseji Milejegyházszög azonosítható, de feltételezhető, hogy a művész más településeken is megfordult. A milejegyházszögi házoromzatokról készített rajzait egy rövid írás kíséretében a Magyar Iparművészet tette közzé.

3

8 1915-ben, „Göcseji házakhoz" című írásához milejegyházszögi, rózsásszegi és barabásszegi házakról, illetve paraszti szobabelsőkről készült fotókat mellékelt, a fotók készítője azonban ismeretlen.

3

9 A göcseji gyűjtőutakra Nagy Sándort gyakran elkísérte Thoroezkai Wigand Ede, akinek gyűjtőmódszerével, vagyis a parasztokhoz való közeledésével, modorával - a visszaemlékezések szerint - Nagy Sándor nem volt elégedett.

6

01904-ben Thoroczkai Körösfői-Kriesch Aladár testvérével, Kriesch Jánossal vágott neki a göcseji falvaknak. Undi Mariska és Juhász Árpád is ebben az időben járt ezen a vidéken.

6

1 Undi Mariska jó ismerője volt a Dunántúl jellegzetes népművészeti központjainak. Kalotaszeg és Mezőkövesd mellett Kapuvár, a Komárom megyei Martos, a Sárköz, a somogyi Csököly vagy az Ormánság hasonlóan fontos centruma volt a századforduló paraszti kultúrájának. Ezeket a területeket azért is érdemes kiemelni, mert ugyan nem olyan erővel, mint a kalotaszegi, de népművészetük felkeltette a gödöllőiek, főként Undi Mariska érdeklődését. Számos fennmaradt tanulmányrajzon olvasható Kazár, Csököly, Kapuvár és más színpompás népművészetéről ismert település neve. Talán kevésbé ismert, de nagy jelentőségű Juhász Árpád és Medgyaszay István Dunántúlon végzett népművészetet gyűjtő tevékenysége. Mindketten bekapcsolódtak Malonyay Dezső dunántúli köteteinek munkálataiba, de csak Juhász Árpád rajzai kerültek kiadásra. A Balaton-felvidék pásztorművészetét bemutató kötethez Juhász Árpád számos mángorló, pásztorbot, viráglajtorja, tükrös, és egyéb pásztorkészségek rajzával járult hozzá. A vidék több települését (Balatonakaii, Örvényes, Balatonkövesd, Palóznak, Alsóörs) bejárta. A gyűjtés során a keszthelyi Balatoni Múzeum és a zalaegerszegi főgimnázium tárgyi anyagának ide vonatkozó darabjait is megörökítette. A dunántúli népművészettel foglalkozó IV. kötetben göcseji, somogyi és sárközi rajzai szerepelnek. Medgyaszay István mind az öt kötet illusztrálására megállapodást kötött Malonyay Dezsővel, de ismeretlen okokra visszavezethető nézeteltérésük miatt a megállapodást Medgyaszay István felbontotta. Egy 1910 nyarán kelt, Malonyayhoz címzett levél piszkozatában a következőt írja Medgyaszay: „...a harmadik kötet anyagát annakidején nagyjában elkészítettem, részletfizetést is vettem fel mind az öt kötetre. Ön a közöttünk történt megállapodásoktól eltéri és így a harmadik kötetre szánt anyag befejezése abbamaradt. Mindazonáltal hajlandó vagyok a fentemlített rajzaim hiánytalan visszaküldésével a tárgytalanná vált részletfizetéseket visszatéríteni."

6

2 A dunántúli kötetben nem közölt rajzok szinte kivétel nélkül göcseji (Barabásszeg, Kustánszeg, Paizsszeg, Pálfiszeg, Bazita, Nagylengyel) és somogyi (Csököly, Csokonyavisonta, Babócsa, Gige) házak perspektivikus és alaprajzi ábrázolásai, ugyanolyan szisztematikusan, magyarázó szöveggel vannak ellátva, mint a kalotaszegi és a székelyföldi kötetek rajzai.

6

3 A gödöllői művésztelep tagjai azzal a céllal fordultak a népművészet felé, hogy az élettel és a művészettel azonos, őseredetinek vélt motívumokat saját alkotásaikba plántálják át, megújítva ezzel a magyar képző- és iparművészetet. Csodálták a kalotaszegi, torockói, mezőkövesdi népviseleteket, környezetüket 15