Nagy Ildikó: Szobrászok a gödöllői művésztelepen (Gödöllő, 2003)

Levéltár számára készítendő történelmi lovascsata kompozíciókra is.) Sorra készítette az első világháborús emlékműveket is (közülük a kalocsai a legismertebb), és amikor 1927-ben Harsányi Kálmán megírta róla az első nagy, összefoglaló tanulmányt, már tizennyolc köztéri szobra állt. 1924-től tanított a Képzőművészeti Főiskolán. Bár 1925-ben még mindig csak „fizetéstelen" tanárnak nevezték ki, de megkapta a kormányfőtanácsosi címet és vele a „méltóságos" titulust. 1930-ban Corvinkoszorút, 1939-ben a Magyar Érdemrend középkeresztjét kapta. Művészi díjakkal is elhalmozták: 1923-ban a monzai, 1929-ben a barcelonai nemzetközi kiállításon kapott elismerő oklevelet. 1931-ben Ráth György-díjat, 1933-ban a főváros képzőművészeti aranyérmét kapta (a Danaidák kútjára), 1936-ban pedig a szobrászati nagy állami aranyérmet. Aktívan részt vett a művészeti életben is. Tagja volt a Körösfői által alapított Céhbelieknek, titkára volt a Szinyei Társaságnak, 1940-41-ben a Képzőművészeti Főiskola rektori tisztét is betöltötte. Szerette és szervezte a jelmezes ünnepségeket, bálokat, így például 1935-ben a FÉSZEKben rendezett híres jelmezbált, vagy 1940-ben az operaházi úgy nevezett Élő tárlatot, amelyen egy-egy műalkotást mutattak be élőképben a résztvevők. Feljegyzései közt található egy utalás: „1926—1936-ig a gyönyörű garden partyk a Várkertben." Ez volt az ő világa. Rendszeres résztvevője a külföldön rendezett magyar kiállításoknak, és a külföldi sajtó is sok elismerésben részesítette. Művei bekerültek több nagy külföldi magángyűjteménybe és múzeumba, ő maga pedig a két világháború közti magyar társadalom legelőkelőbb köreibe. Hagyatékában számos meghívó maradt fenn, amelyeken József főherceg és Auguszta főhercegaszszony, Bethlen István miniszterelnök és felesége, Darányi Kálmán miniszterelnök és felesége, Horthy Miklós kormányzó és felesége hívja meg estélyre, teadélutánra. A már említett hosszú levél tanúsága szerint ő vágyott is a társadalmi elismerésre, akarta, és el is érte. Óriási bizonyítási kényszer és feltörekvési vágy volt benne. Azonosult ezzel a világgal, amely imponált neki, és amelyet élvezett. Hogy meddig - az pontosan nem tudható. Szabadkőműves volt, angolbarát és Hitler ellenes. A második világháború utolsó hónapjait, majd a háborút követő időket a Szigetvár melletti Szentegáton töltötte, báró Biedermann Imre kastélyában. Százados úti műtermébe többé nem tudott visszamenni. 1949-től a Kossuth Lajos-utca 4-ben volt lakása és műterme, az egykori jólét maradványaival berendezve. 1948. augusztus l-jével nyugdíjazták, élete utolsó éveit betegen és szegénységben élte le. 1954. január 8-án halt meg. Felesége 1956 augusztusában követte. Sidló szobrászí oeuvre-je mennyiségében hatalmas, egyelőre még megközelítőleg sem ismerjük. A szobrászat minden műfaját művelte: emlékművet, portrét, síremléket, kisplasztikát, épületszobrászatot és érméSidló Ferenc Léthe vize, 1934. Magántulajdon szetet, valamint azokat az átmeneti műtípusokat, amelyeket a szobrászat a hagyományos műfajok felbomlásával teremtett meg. Dolgozott állami, egyházi és privát megbízásra, de főleg saját kedvteléséből, és ezekre a műveire utólag esetleg megbízást is kapott. (így készült például a pesti Belváros egyik kedvelt szoborcsoportja, a Danaidák kútja, melynek kis méretű eredetijét Sidló L929-es Ernst múzeumi kiállításán ajánlotta megvételre és köztéri felállításra a fővárosi vásárló bizottság.) A legnagyobb és legbizarrabb műveit természetesen saját magának készítette. Az 1920-as évek közepétől kezdődik azoknak a műveknek a sora, amelyek Attilát és a hun-magyar mondakör eseményeit, szereplőit idézik meg. Ilyenek a Hun táltos, a Hun vitéz, az Ősmagyar emlékmű, tetején az Ősmagyar kürtössel, vagy az a szinte hihetetlen vállalkozása, amely Attila temetését jelenítette meg harminc alakkal. Erről a műről és pusztulásáról Harsányi Zsolt számol be 1942-ben. „Élete legnagyobb művét akarta megalkotni ezzel az óriás csoportozattal" - írja, amely már majdnem elkészült, amikor egy nagyon hideg téli napon az agyagszobrok megfagytak és összeomlottak. Harsányi azt írja, hogy Sidlónak ez már a második sikertelen próbálkozása volt, huszonöt évvel korábban a gipszöntés volt hibás, ezért az egész művet összetörte. Ha az évszámot, vagyis az 1917-et kétséggel kell is fogadnunk, hiszen Sidló akkor több hónapot a fronton töltött, annyi bizonyos, hogy a téma évtizedeken át foglalkoztatta. A témaválasztást minden bizonnyal befolyásolta a gödöllői művészeti tradíció (például Körösfői falképei a marosvásárhelyi Közművelődési Házban), felerősítette a két világháború közti magyar ideológia, amely az ország, a népesség és 15