Gellér Katalin - G. Merva Mária - Őriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői művésztelep 1901-1920 - The artist's colony of Gödöllő (Gödöllő, 2003)

SZINYEI MERSE ANNA: SZUBJEKTÍV ADALÉKOK A DIÓDI FESTŐTELEPHEZ

SziNYEi MERSE A

NNA SZUBJEKTÍV ADALÉKOK A DIÓDI FESTŐTELEPHEZ „Szeretve-tisztelt jóságos diódi testvérem, Kató! Megkaptam a levelezőlapodat és sietve küldöm a Dregerék cimét. Wien XV11I/110. Colloredogasse 25.,."- kezdte Édesanyámhoz írott levelét 1965-ben az akkor már emelkedett korú ifj. Boér Jenő, aki mindig így búcsúzott levelei végén: „öreg erdélyi testvéretek, a tövisi doktor fia".

1 Jól emlékszem Jenő bácsira, kisleányként is elvarázsolt érdekes egyénisége, amikor eljött hozzánk, és még inkább, amikor mi látogattuk meg őt farkasréti szép otthonában. Mama gyermekkori játszótársával, Konopi Lengyel Gyurka bácsival, aki szintén a Boér családdal volt rokonságban, csak ritkán lehetett találkozni, hiszen külföldön élt, de mindig megfogott a belőle áradó szeretet, és így volt ez mindazokkal, akik Mama diódi múltjához tartoztak és még szerencsém volt ismerni őket. 1958-ban végre megnyílt a határ, és én sosem fogom elfelejteni Mama fájdalmas zokogását, amikor megpillantotta Diódon a gyönyörű kert és gyümölcsös helyén terpeszkedő tavat és az utolsó kőig széthordott kedves családi otthon hűlt helyét. Szép ugyan így is a táj, de mi ez a sok generáció

2 gondos munkájával kialakított pompás kerthez képest, melyet a festőtelep művészei is megcsodáltak és amelynek részleteit Vincenti nagyapám olyan szeretettel örökítette meg! Akkoriban itt egyáltalán nem volt tó, azt a Gyógyí patak bővizű mellékvizeiből duzzasztották fel a háború után. A Vincenti-ház sem áll már, akárhogy is mesélik az idelátogatóknak Diód mai lakói. A tövisi orvossal, dr. Boér Jenővel közeli kapcsolatban állottak a diódi kúriák lakói, nemcsak foglalkozása, hanem a diódi nyaralója és birtoka okán is. Biztosra vehető, hogy nagyapámék a huzamosabban ott dolgozó Kriesch Aladárral és művésztársaival is jól ismerték egymást, még ha nem is maradt fenn erre vonatkozó dokumentum. Gyermekkoromban magam is sok kedves történetet hallottam a diódi festőkről beszélgető felnőtteket figyelve. Különösen érdekesnek találtam a félmeztelenül vagy pucéran mászkáló vegetáriánus családokról tett megjegyzéseiket. Krieschéktől sajnos nincs egy mű sem, Edvi Illés Aladártól azonban nővéremnél máig megvan egy régi dalmát udvart ábrázoló akvarell, amely már a század elejei fotókon is látható nagyszüleim diódi szobájában. Nagyapám a gazdálkodás mellett addig-addig nézegette a festők munkáját, amíg maga is festésre adta a fejét. A családi hagyomány szerint főként az 1899-ben Diódra költözött Tom von Dregertől taVincenti Miksa: Diódi kertrészlet patakkal A diódi Vincenti-kúria 1910 körül Tom von Dreger háza Diódon