Gellér Katalin - G. Merva Mária - Őriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői művésztelep 1901-1920 - The artist's colony of Gödöllő (Gödöllő, 2003)
SZINYEI MERSE ANNA: SZUBJEKTÍV ADALÉKOK A DIÓDI FESTŐTELEPHEZ
Tom von Dreger: Habsburg Ottó trónörökös Tom von Dreger: Vincenti Miksa arcképe Tom von Dreger: Önarckép nult módszeresen, és ezt egészítette ki a többi itt dolgozó festőtől tanultakkal. 1902 és 1916 között készült képein végig megmaradt az otthonát övező mikrovilág valószerű, ám mindig oldott, nagyvonalú rögzítésénél. Vincenti Miksának Tom von Dregerrel való szoros kapcsolatóról tanúskodik az osztrák művész által 1907-ben festett puritán arcképe, a családi fotóalbumban megőrzött téli fotó a diódi Dreger-házról, valamint a Bécsbe visszatért festőnek a Tiszti Kaszinóban rendezett kiállításához készült katalógus 3. Ebből közöljük a művész Önarcképéi, melyről a nagy szakállú, tolsztojánus gondolkodó néz velünk szembe. A reprodukciók zöme Dregert hivatalos udvari festőként mutatja be, a császári család és magas rangú katonatisztek reprezentatív portréival. Az ugyanott közölt néhány zsánerkép és vallásos kompozíció is bizonyítja, mennyire tudott alkalmazkodni különféle feladataihoz. A Diódon töltött hét év leteltével a Dreger család továbbra is lejárt nyaralni Diódra. Fiuk, Hans is élete végéig ápolta a baráti kapcsolatot ifjúsága erdélyi tanúival. Édesanyámtól még 1965-ben is arról érdeklődött, vajon hogyan mehetnének le nyárra a régi diódi házukba, amelyet sosem adtak el. Erre persze már nem kerülhetett sor. Míg anyai oldalról főként a Boér és a Dreger családra vonatkozó emlékekre tudtam utalni, apai nagyanyám révén magához Körösfői-Kriesch Aladárhoz futnak a szálak, aki 1894-ben, tehát diódi tartózkodásainak második évében festette le Zeyk Gábor diódi birtokos megrendelésére leányait, Jankát és Ellát. A szignált, datált festmény a következő évben már ki volt állítva Budapesten". Érdekes párhuzam hozzá a leánykák szerencsésen megmaradt gyermekkori fotója. Zeyk Janka nagyanyám 1900-ban hozományként magával vitte a kettős portrét a Felvidékre, Jernyére, amikor újdonsült férjével, Szinyei Merse Félixszel beköltözött a festő após, Szinyei Merse Pál által 1876 körül épített oszlopos kúriába, mely erősen hasonlított a diódi Vincenti-házra. Vita Zsigmond nagybátyám nővére, a szintén tehetséges tollforgató Vita Matild jegyezte le szülei emlékezése alapján, hogy a messziről jött művésznek nagyon tetszett a Zeyk család festőien elrendezett kertje. Arról azonban semmiféle dokumentum nem maradt fenn, hogy az esküvőre Diódra utazó Szinyei találkozott-e a szokásosan ott dolgozó festők valamelyikével. A Zeykek régi barokk kúriáját 1849-ben égették fel, a többi magyar házzal együtt, az osztrákok által fellázított, havasokból lezúdult mócok 5. Akkor románosodott el a falu, hiszen sokan ott lelték halálukat vagy elmenekültek. Kriesch Aladár nem véletlenül választott hasonló témát az első nyáron a diódi Boér-csűrben készülő történeti festményéhez [Hóra és Kloska lázadása): Boéréktől, Zeykéktől és a többi diódi és tövisi családtól eleget hallhatott a pár évtizeddel korábbi szörnyűségekről. Krieschék és Nagy Sándorék szívesen vendégeskedtek a Zeyk-házban és szép kertjében, aminthogy később Dregerék is. Zeyk Ella fia, Vita Zsigmond több érdekes cikket írt Diódról. Többek között tőle tudjuk azt is, hogy nemcsak Tom von Dreger, hanem tüzérkapitány bátyja is épített a közelben házat 6. Ezt a villát, akárcsak a Boér Jenőékét, később lebontották. A két világháború között azonban még itt nyaralhatott a híres Entz család három gyermeke: Judit, Géza és Albert, akik egy másik diódi birtokos családdal, Kiss Bálintékkal voltak rokonságban. Diód még későbbi vonzásáról az idős Zeyk Ella levele tanúskodik 1942-ből: „Juli 26-án kijöttek Enyedről Vass Berciék és el voltak Diódtól ragadtatva. A hajdani festők lelkesedésével (Dreger, Kriesch Aladár, Nagy Sándor) bámulták a kertet, a hegyeket és számtalan szép, lefesteni való részletet fedeztek fel [...]" Vass Albertnek a diódi Zeyk-házat és kertet ábrázoló hangulatos festménye máig családunk birtokában van. A 39