Gellér Katalin - G. Merva Mária - Őriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői művésztelep 1901-1920 - The artist's colony of Gödöllő (Gödöllő, 2003)
PÉTERI ÉVA: ÁLOM ÉS VALÓSÁG: A PRERAFFAELITÁK ÉS A GÖDÖLLŐIEK
állítására. Elkészültek a ház kibővítésének tervei is, hogy Burne-Jonesék is letelepedhessenek Bexleyheath-ben, és tervezték az egyre bővülő cég kiköltöztetését is és egy művészközösség létrehozását 1 4. Igazi művésztelep volt kialakulóban, ami, ha létrejön, igen hasonló lehetetett volna a gödöllőihez. A tervek kivitelezése azonban már nem kezdődött meg. Hogy pontosan mi volt az oka, hogy BurneJones végül lemondott az oly nagyon áhított és olyan célszerűnek tűnő tervek megvalósításáról, nem lehet tudni, hiszen Burne-Jones Morrisnak erről írt levele nem maradt fenn. Anyagi nehézségei, második gyermekének halála, valamint felesége betegsége és a maga általános gyenge fizikai állapota mind hozzájárulhatott ahhoz, hogy a Londonban maradás mellett döntött. „Olyan furcsa arra gondolni - írja Georgiana Burne-Jones mintegy 30 évvel később -, hogy milyen másképp alakulhatott volna mindannyiunk élete, ha ezek a tervek valóra válnak." 1 5 Morrist is egyre jobban igénybe vette az ingázás London és Bexleyheath között, így végül 1865-ben eladta a „Művészet Palotáját', ahogy maguk között a Red House-t hívták, és ezzel a preraffaelita alkotóközösség végleg felbomlott. Ki-ki a maga módján, a maga útját járva kereste ezután az „Egészélet szigetét". A MORR1S1 UTÓPIA Ruskin nyomán Morris hamar eljutott arra a meggyőződésre, hogy az élet teljességének és az emberi boldogságnak alapvető feltétele a művészi környezet, a művészi tevékenység. A19. század második felének ipari Angliájában ez szinte megvalósíthatatlannak tűnt. A középkor idealizált világa - ahol a kézműves maga készítette eszközeit, ruháit, bútorait, s így munkájában a célszerűség és a szépség természetes, magától értetődő elemek voltak - vágyott, de elérhetetlen eszménynek látszott. Amikor azonban 1871-ben Morris ellátogatott Izlandra, mintha a múlt világába került volna vissza. Izland társadalma és gazdasága - az ország földrajzi elszigeteltsége és természeti adottságai, valamint a norvég és dán gyarmatosítás miatt - igen eltérően alakult az európaihoz képest: a 19. század közepén a szigeten még nem alakult ki a feudalizmus, az emberek tulajdonképpen kisebb közösségekben éltek. Izland társadalma és az izlandi emberek jelleme nagy hatással volt Morrisra. „Az emberek: lusták, álmodozók, vállalkozókedv és remény nélkül - írja Morris egyik levelében -, rettenetesen szegények, és hozzá vannak szokva a mindenféle nélkülözéshez- mégis, mindemellett szelídek, kedvesek, roppant kíváncsiak, bennük él az ősi tudás és hagyomány [...] és olyan elégedettek és boldogok, hogy az ember egész elszégyelli magát zúgolódó életéért." 1 6 Majd tapasztalatait évekkel később így foglalja össze: „Egy leckét megtanultam Izlandon, és remélem, hogy alaposan: hogy a legőrlőbb szegénység is csekély gonosz az osztályegyenlőtlenséghez képest." 1 7 William Morris csodálta az izlandiak összetartását, bajtársiasságát, közösségi életét. Tudta ugyanakkor - csakúgy, mint Kőrösfőiék a ruskini szigetről, Kalotaszegről -, hogy a civilizáció, az ipari fejlődés feltartózhatatlan, és magával fogja sodorni ezt a szigetet is. Morris tehát második, 1873-as izlandi útja után inkább a jövő felé fordult, és csatlakozva az angol szocialista mozgalomhoz, egyre komolyabb szerepet vállalt a munkásosztály felemeléséért, és ily módon a kultúra demokratizálásáért folytatott küzdelemben. 1890-ben pedig megírta utópikus regényét, a News from Nowhere-\ [Hírek Seholországból], amiben megálmodott egy olyan világot, ahol az izlandi típusú közösségi, nemes emberi élet anyagi jóléttel és biztonsággal párosul. A regény egy képzeletbeli történet a tökéletes jövő világról. Főhőse, „Guest" William, aki nem is titkolt hasonlóságot mutat Morrisszal, fáradtan és kiábrándultan tér haza egy késő este egy politikai gyűlésről hammersmith-i otthonába. Másnap reggel, amint felébred, egy nagyon hasonló, mégis más világban találja magát: a jövőbeli Londonban. Csodálatos világ ez. Az emberek barátságosak, nyugodtak és szépek, a város rendes, és a házakat gyönyörű kertek veszik körül, és a Temze olyan tiszta, hogy lazacot lehet benne fogni. Mint azt Morris egy kritikusa megjegyzi, csodálatos változáson megy keresztül még Anglia időjárása is, hisz Morris regényében mindvégig ragyogóan süt a nap. Morris a főhős személyes tapasztalatain és beszélgetésein keresztül mutatja be az idilli Seholországot. A regény egy része William és a 105 éves Old Hammond beszélgetését írja le, melyből kiderül, hogyan zajlott le a nagy forradalom 1952-ben, ami megteremtette az emberek közötti egyenlőséget, és az új világ alapjait. Seholországban nincsenek törvények, nincsenek börtönök, nincs pénz és nincs politika: hisz a köz jóléte és boldogulása egyaránt és egyformán érdeke a közösség minden egyes tagjának. Az egyetlen dolog, ami ebben a tökéletes világban ellenségeskedéshez vezethet - és vezet is -, az a nő és férfi viszonya, a szerelem és a szexuális vágy. Ezért a seholországiak nem is házasodnak, két ember kapcsolatát külső kötelékkel Morris szerint nem lehet és nem is szabad befolyásolni. Seholország persze utópia, ugyanakkor egy morrisi elvű ideális közösség képe is. S minthogy Morris szellemisége jelentős hatással volt a gödöllői művészekre, Seholország és a gödöllőiek hétköznapi világa között sok a hasonlóság. A legfontosabb persze az alkotómunka adta öröm és annak éltető ereje. Seholországban a lakók egyetlen komoly jövővel kapcsolatos félelme az, hogy esetleg kevés lesz a mun29
