Gellér Katalin - G. Merva Mária - Őriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői művésztelep 1901-1920 - The artist's colony of Gödöllő (Gödöllő, 2003)

GELLÉR KATALIN: ÚJÍTÁS ÉS TRADÍCIÓVÁLLALÁS

Undi Mariska: Carla arcképe. 1911 előtt mekportréihoz hasonlóan, népművészeti elkötelezettsé­güket gyakran a ruhaviselettel is érzékeltették: Körösfői­Kriesch Aladár: Három gyermek (Fanok Tom von Dreger: Kriesch Tamás és Gábor arcképe). Átalában fontos volt számukra a ruhaviselet, a környezet rajza. Undi Mariskát népművészeti viseletben örökítette meg a hagyományos portréfestői stílus képviselője, Tom von Dreger. Mihály Rezső Beardsley hatását mutató, de lí­raivá finomított Pierrot-képei mögött önarcképet sejthe­tünk. Undi Mariska testvérét, Carlát magabiztos karakterét kiemelendő geometrikus, bécsi stílusú fotelben ülve ábrá­zolta. Nagy Sándor gyakran meztelenül, megvilágosult, öntudatos emberként örökítette meg saját magát. Réti Istvánnal, Thorma Jánossal egy időben Körösfői­Krieschnél, majd Raáb Ervinnél, Remsey Jenőnél és Mihály Rezsőnél is megtaláljuk a századfordulótól kedvelt, a ter­mészetet a belső térbe behozó, dekórummá alakító portré­típust, melyen az ábrázoltat tapétamintás, virágos háttér elé helyezték (Körösfői-Kriesch Aladár: Kriesch Laura arc­képe, 1894; Kriesch Margit portréja). Raáb Ervin önarcké­pén (1914 előtt) harsány színvilágú szecessziós mustra előtt jelenik meg a félfordulatban ábrázolt figura. Mihály Rezső Remsey Jenőről készült, négyzethez közelítő formájú portréján (1909) apró zöld pöttyök díszítik a fekete füg­göny-háttér alapot, választékos összhangot alkotva a zöld mintás fehér inggel. Remsey Jenő Anyám varr című grafi­káján szintén dekoratív háttérmustrát alkalmazott. Körösfői-Kriesch női portréin kedvelte a szecesszió ismert, hosszúkás, japanizáló képformáját. Ezt a kép­típust alkalmazta Zichy István is vörös ruhás, fehér, hosszú kesztyűt és nagy kalapot viselő hölgyet ábrázoló festmé­nyén (1911), mely eltér a gödöllőiek intimebb portréstílusá­tól, a hazai művészek közül inkább Faragó Géza formálását idézi. Körösfői-Kriesch 1900 után készült portréi az ábrázolt karakterének megragadásán túl, szinte kivétel nélkül, lel­ki történések, emelkedett lelkiállapot, ideális harmónia tükrözői {Nagy Sándor portréja, 1903; Abt Nóra, 1908). 1914-ben rajzolt női feje csendes extázist tükröz, különös belső látással felruházott leányt ábrázol, a preraffaeliták szellemiségéhez közel álló munka. Portréfestészetének egyik csúcspontja Belmonte Leóról készített, zöld lombok elé állított, a fejet halvány fénnyel övező portréja (1908) ­a gödöllői „finom miszticizmus" kiemelkedő példája. Körösfői-Kriesch szövőnőkről festett portrésorozata (Frey Vilma, Boér Lenke, Frey Rózsa) mellett a Nagybányáról Gö­döllőre pártoló Zichy István Kezek című festménye és Raáb Ervin tájképei mutatnak leginkább nagybányai jegyeket. A telep tájfestői, Raáb Ervin és a szolnoki művésztelepről átköltözött Freeskay Endre a plein air és a dekoratív kép­építés között ingadoztak. A főként aprólékosan kidolgozott tusrajzairól, dekoratív frízeiről ismert Juhász Árpád egyik újabban felbukkant festménye grafikai modorától eltérő, szürkés-kékes, monokróm színharmóniában tartott tájkép, a formákat határozottan körülíró vonalrajzzal, egynemű színfoltokkal. 9 8 Remsey Jenő korai táj- és portréfestészetében igen nagy ígéret rejlett. Monumentális formálás és dekoratív összefo­gottság jellemzi Rózsaffy Dezső portréját és a víz opálos zöldje által uralt Dunaparti részlet című, szintén nagy for­mátumú festményét, mely a város piszkos szürkéivel, füst­jével szemben a folyam nagyságát, erejét sugallja. A GRAFIKA ÉS A KÖNYVMŰVÉSZET KIEMELT SZEREPE A gödöllői művészek munkái alapvetően grafikus karakte­rűek, az irodalmi elem súlya jelentős bennük. Bár festmé­nyeken, faliszőnyegeken is megfogalmazták társadalmi és filozófiai gondolataikat, mégis a grafikák tükrözik a leg­sokoldalúbban elméleti kereséseiket. Körösfői-Kriesch kalen­dárium-sorozatában, bibliai idézetekkel alátámasztva, szo­ciális és erkölcsi problémák megoldására tett kísérletet. 99 Nagy Sándor az Ambíció című tollrajzán feleségét és ma­gát mint az „Egészélet szigetének" keresőit fogalmazta meg; velük szemben a szörnyek a kor erkölcsi, társadalmi, művé­szeti eltévelyedéseinek a megtestesítői. 10 0 Grafikai soroza­tai, a Tovább... című, ahogy később a Párizsi emlékek is fej­lődésregényként értelmezhetők. Ezekből a grafikákból és számtalan fantázia-rajzából születtek szimbolikus rajzai, s szürrealisztikus képzettársításainak különös kompozit lényei - az ismert idillikus művek ellenvilága. A gödöllői stílus eklektikus, a francia, a német, az oszt­rák szecesszió és a japanizálás legkülönbözőbb elemei­21

Next

/
Thumbnails
Contents