Gellér Katalin - G. Merva Mária - Őriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői művésztelep 1901-1920 - The artist's colony of Gödöllő (Gödöllő, 2003)

GELLÉR KATALIN: ÚJÍTÁS ÉS TRADÍCIÓVÁLLALÁS

Körösfői-Kriesch Aladár: Enteriőr. 1904 JU •JR2- JF volt, hanem a magyar társadalmi fejlődés lépéshátrá­nyából is következett, A polgári fejlődés ellentmondásait az egyén morális fejlesztése mellett, angol példaképeikhez hasonlóan, idealizált múltba fordulással szerették volna feloldani, a középkori tradíciókat továbbéltető erdélyi falu­közösséget tekintve mintának. A „népnek a népért" morrisi gondolat átvétele valós tartalmú, a magyar helyzethez igazított, s a helyi kézműipari tevékenység újraélesztését, illetve meghonosítását célzó törekvésekhez kapcsolódott, melyek a 19. század végétől több régiónak is megélhetést adtak. A kézműipar és a gépipar kapcsolata a 20. század elején számos, máig megoldatlan kérdést is felvetett. A kézi tech­nikákat, növényi festékeket alkalmazó műhelyek közül hosszasan csak azok maradtak fenn, melyek mögött gaz­dag mecénás állt. A gödöllőiek csak a szerény magyar kö­zépréteg támogatására számíthattak, mégis hajthatatlanul elutasították az olcsóbb gyáripari anyagok felhasználását, a minőség feladását. Tevékenységük első próbái enteriőr-tervek voltak, ame­lyeket itthon és világkiállításokon mutattak be. Körösfői­Kriesch leginkább az enteriőröket tartotta alkalmasnak arra, hogy „az élet és a művészet közti nagy űrt áthidalni segítsék". 8 9 Jól tükrözi ezt a Váci utca 25-ben, a Műbarátok Körében rendezett 1904-es kiállításuk, amelyen Thoroczkai Wigand Ede, Kriesch Aladár és Undi Mariska közösen állí­tottak ki egy belépőből, ebédlőből, női és férfi dolgozóból álló együttest, amelyet Mayböhm Károly üvegfestményei, Beck Ö. Fülöp plakettjei és vázái, Vaszary János pannói díszítettek. Nagy Sándor akvarelljei, rézkarcai függtek egy másik enteriőr, a Thoroczkai Wigand tervezte ebédlő falain. Thoroczkai Wigand volt a legrutinosabb, aki ezen a tervén bécsies ízt vitt az együttesbe. A felhasznált anyagok, példá­ul az elefántcsont is a bécsiek luxust kedvelő anyaghaszná­latát tükrözi. A férfi dolgozószobát Kriesch tervezte kalotaszegi mo­tívumokból, festett fagerendákkal, kopjafákat utánzó osz­lopdíszekkel, hímzésekkel, virágtartókkal. Az ablak alatt tulipános láda állt, s a szekrény, a katalógusban közölt rajz szerint leginkább szűrös juhász figurára emlékeztet. A bőr­munkákkal Nagy Sándor és Fischhof Jenő volt megbízva. Az együttesben Belmonte Leó olajfestményekkei szerepelt. A Körösfői-Kriesch által tervezett szőnyegek még a po­zsonyi szövőiskolában és a torontáli szőnyeggyárban ké­szültek. Undi Mariska geometrikus alapformákból felépített, a bé­csi és népművészeti inspirációt vegyítő női dolgozójának deszkabútoraihoz falusi jeleneteket ábrázoló kiegészítők készültek: többek közt Nagy Sándortól bőrmunka, szőnyeg Körösfői-Kriesch Aladártól. A párnákat, a takarót Mariska, illetve testvérei, Carla és Jolán készítették. 9 0 Undi Mariska női dolgozója és Thoroczkai Wigand 1910 körül készült, népmesét megjelenítő bútoregyüttese tükrözi a legjobban a ház és az enteriőr belső portrévá, illetve művészi programmá válását. Undi kalotaszegi inspirációra készült 1905-ös enteriőrjében a színszimbolika eszközei­vel élt, a falat a „katángos mező színhatásában" festette, „az aranysárga, tündöklő" szantálfabútorral az „érett kalá­szok hangulatát" kívánta megjeleníteni, az ornamentika stilizált mezei virágokból állt. 9 1 A fiatalok közül Mihály Rezső 1911-ben, a Kéve kiállítá­sán Kozma Lajos enteriőrjében mutatta be Gödöllőn szőtt

Next

/
Thumbnails
Contents