Gellér Katalin - G. Merva Mária - Őriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői művésztelep 1901-1920 - The artist's colony of Gödöllő (Gödöllő, 2003)
GELLÉR KATALIN: ÚJÍTÁS ÉS TRADÍCIÓVÁLLALÁS
A mítosz, a vallásalapítás iránti etikai igény a romantikához visszavezethető sajátosság, melyben Johann Gottfried Herder, Friedrich Schlegel, Novalis és Friedrich Wilhelm Joseph Schelling eszméire ismerhetünk, akik az új mítoszteremtést a szubjektumból kiinduló, művészi-erkölcsi programként képzelték el. Kedvelt témaköreiket, amelyek részben stíluskölcsönzéseiket is magyarázzák, négy fő forrásból merítették: a görög-római mitológiából, a Bibliából, a magyar hagyományból és a nemzetközi szecesszió téma- és formakészletéből. A magyar hagyományt a 19. századi történeti és zsánerfestészet, valamint a népmesei és a népballadai témák jelentették számukra. Ha nem is tudatosan, de Ipolyi Arnold szinkretikus módszerét követték, aki ókori, középkori és népi forrásokat használt a magyar mitológiát rekonstruálni kívánó munkájában, a Magyar mythologiá ban (1854). A krónikákból ismert Csodaszarvas monda vagy a népművészetben kedvelt szarvas-motívum igen sokszor és szinte minden műfajban megjelent. Nagy Sándor feldolgozásaiban a keryneiai gímszarvast elfogó Héraklész történetére, később Szent Eustachius mondájára is utalt, amikor a magyarok keresztény hitre való áttérését fogalmazta meg (Hunor és Magor a csodaszarvast űzve eljut a Szentlélek által fakasztott forráshoz, üvegablak-vázlat és sgraffito, 1928). 7" Körösfői-Kriesch a székely falvak és emberek művészetéért úgy lelkesedett, mint Johan Joachim Winckelmann a görögök szépségéért. A kalotaszegi nők viseletét a következőképpen írta le: „a kalotaszegin kívül egy sincsen, [...] amelynek alapprincipiumát az képezné, hogy vonalaiban, szabásában az emberi test tagolásához, annak vonalaihoz alkalmazkodjék! Ezt a costume-öt még az antik görög sem találta volna barbárnak." 7 5 Hozzáfűzi még, hogy a piros csizma „keleties nuance-ot" ad az öltözéknek. Ahogy korábban Paul Gauguin és Paul Sérusier PontAven-ben, a gödöllőiek a központtól távoli régiókban, Kalotaszegen és Mezőkövesden találták meg a hagyomány és a tiszta vallásos hit továbbélését és tárgyi emlékeit. Medgyaszay István és Mihály Rezső grafikákon, KörösfőiKriesch Aladár festményen, faliszőnyegen és pannon ábrázolta a templomba menő falusiakat, Nagy Sándor és Mihály Rezső Bibliát olvasó mezőkövesdi öregasszonyokat örökítettek meg. Nagysándor Biblia című faliszőnyegének hátterében is békés falu látható. A kalotaszegi régió jelentőségét növelte, hogy templomait és népművészetét (a kortárs építészekhez, Kós Károlyhoz és Kozma Lajoshoz hasonlóan) a magyar őstörténet és az elpusztult középkori emlékek őrzőjének tekintették. A gödöllőiek szerint a nemzeti művészet alapja a népművészet, mert „a magyarság magával hozott művészete már csak a paraszti formában él". 7 6 Lechner Ödön példaadásából, Huszka József motívumkutatásaiból indultak ki, de elfordultak a lechneri „bundastílustól" (Nagy Sándor) és Faragó Ödön rátétes díszítésmódjától. (Más kérdés, hogy a gyakorlatban ez mit jelentett.) Nem ornamenseket akartak kölcsönözni, hanem a nép „gondolkodásmódját", „lelkét" akarták követni. 7 7 Ezért kedvelték Kalotaszeget, ahol szerintük még nem vált szét az élet és a művészet. Falujárásaik, motívumgyűjtésük anyagából a Magyar Iparművészet 1903-as számában mintákat közöltek, amelyeket egyrészt topográfiai jellegű munkákban dolgoztak fel (elsősorban Juhász Árpád, Undi Mariska, Zichy István), másrészt stilizált formában szinte minden műfajban hasznosítottak. 7 8 Walter Crane 1900-as magyarországi látogatása után a kalotaszegi medence etalonná, a ruskini és morrisi eszmények megvalósulásának a színterévé vált, a finn karéiizmushoz hasonlítható példaképpé. 7 9 Körösfői-Kriesch Aladár volt az első, aki számos művén feldolgozta a kalotaszegi kerített templom és a kopjafák motívumát, mely 1906 körül a „Fiatal építészek" emblémája lett, s többek között Kós Károly elméletében és munkásságában talált kiteljesítőre. A Sasok a hós sírja felett című faliszőnyegén KörösfőiKriesch a kopjafát szimbolikus, a nemzetet, a gyászt jelképező értelemben használta. A csoport építésztagjai közül Thoroezkai Wigand Ede angol funkcionális tervezésen és népművészeti gyűjtéseken alapuló tervei (1902-1903-tól) Kós Károly munkáinak közvetlen előzményei. 8 0 Medgyaszay István, aki a vasbeton szerkezet első művészi alkalmazója volt itthon, szintén részt vett gyűjtőutakon, s munkáiban Lechner nemzedékének keletkutató szemlélete is tovább élt. A keleti eredet és a népművészeti emlékek közötti kapcsolat hitében osztozott Nagy Sándor is, aki lehetségesnek tartotta Attila „fapalotás városának" rekonstruálását a dunántúli porták faoszlopai és az erdélyi és dunántúli temetők fejfái nyomán. 8 1 A gödöllőiek az 1910 körül csúcspontjára érkező magyaros irány elméletének, ikonográfiájának megteremtésében úttörő szerepet játszottak. Népszemléletükben a romantikus karakterológiát követve, a 19. századi művészet kedvelt juhász- és csikós-ábrázolásait, elődeikhez hasonlóan a magyar mítosz részének tekintették (lásd Nagy Sándor Attila hazatérése a vadászatról című csomózott szőnyegét). 8 2 A kalotaszegiek ősi jegyeket őrző közösségében, életmódjában Körösfői-Kriesch Aladár a magyar művészeti tradíciók megőrződését és egy új, „öntudatosabb alakot" öltő társadalom és művészet példaképeit látta. 8 3 Különböző vallások, mítoszok, a grand art és a népművészet (az utóbbira példa Nagy Sándor veszprémi színházba készített üvegfestménye), a stílust tekintve a figurális és az ornamentális kifejezés, a tradicionális és a dekoratív képépítés egységesítésére törekedtek.
