Gellér Katalin - G. Merva Mária - Őriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői művésztelep 1901-1920 - The artist's colony of Gödöllő (Gödöllő, 2003)
GELLÉR KATALIN: ÚJÍTÁS ÉS TRADÍCIÓVÁLLALÁS
ESZTÉTIKAI NÉZETEK: MORÁLIS ALAPÚ MŰVÉSZETSZEMLÉLET Művészetről vallott nézeteikben egyértelmű, hogy a tartalom fontosabb volt számukra a formánál. Nagy Sándor először 1899-ben, a Mit mesél a Notre-Dame de Parois facadja? (sic!) című írásában fogalmazta meg, hogy a stílus, a „hogyan" másodrendű kérdés a „mit" problémájával szemben. 6 1 Később Az élet művészetéről című tanulmányában a „mi a művészet?" helyett a „mi az élet?" kérdését teszi fel. Körösfői-Kriesch Aladár megfogalmazása szerint: „Nem az új forma teremti a művészetet", a művész az új világfelfogás keresése közben találja meg az új formákat: „A forma tehát másodlagos jelenség" - írta. 6 2 Nagy Sándor elítélte a historizmust, az impresszionizmust, a szecessziót, a pointillistákat és minden, a hagyomány által szentesített műfaji elhatárolódást az egyházi és világi festészetben, a „figuralistákat és tájképészeket", a történelmi és az arcképfestőket is beleértve. A természet után festett impressziókkal szemben az élettel szorosabb kapcsolatban lévő, az iparművészet körébe tartozó műveket tartja fontosabbnak. 6 3 Körösfői-Kriesch szerint a „nagy passzió, a lélekben lakozó szenvedély: ez lényege minden művészetnek". 6' 1 Az igazi műalkotás „az egyéniség lelkének [...] vulkanikus kitörése" - írta Nagy Sándor, aki többször is visszatért az alkotói folyamat elemzésére. A művész a természeti képből, a „külső szemlélődésből" indul ki. Ez után következik az egyéni bensőséges átformálás, azaz a szellemi formává alakítás folyamata. 6 5 A művészi formába öntés során az érzés sokat veszít intenzitásából: „[...] akkor szalad az előadási technika küllője a legalsó fokon, amikor legtöbb közvetíteni valója van, mert fáj a teremtőszellemnek (!) az újraanyagosítás". 6 6 Nagy Sándornak az egész világot, az egész életet befogó művészetfelfogása a szimbolista művészek esztétikájával, a swedenborgi korreszpondencia-tannal, közvetlenül Albert Aurier megfogalmazásával mutat közös vonásokat: „a Szellemiek és a Természetiek között korreszpondenciák vannak, [...] nincs olyan kis tárgy a Természeti Világban, [...] mely ne jelentene valamit a Szellemi Világban vagy ne lenne ott valami, amivel megegyezik". 6 7 Az élet művészetéről írt könyve allegorikus szereplői vándorútjuk során „kopár fennsíkra" jutnak: „így szemlélődve érezték azt a delejes nagy kapcsot, amely gondolatukat húzta fel a végtelenbe; de talányként állt előttük, hogy hogyan tud ez az érzés erőre kapni a földi anyagban." 6 8 Az érzésnél, a szubjektivitásnál a gondolati elemek nagyobb szerepet játszanak. Nagy Sándor szerint „[...] a műalkotás: formába jutott eszme! Az örökhaladás vágya, mennél tökéletesebb formába juttani az eszmét". 6 9 A 19. századi eszmefestészet teoretikusaival összhangzó gondolatot követve a gödöllőiek az „abszolút", a „változatlan" ideák megfogalmazói kívántak lenni. Nagy Sándor egyik, ismeretlen helyen lévő faliszőnyegén a „Rávetem egész testemet, hogy megvédelmezhessem az ideákat amelyekért vagyok" felirat látható, s ideák megfogalmazásáról tanúskodnak Moiret Ödön asztráltestű figurái és írásai is. 7 0 Társadalmi eszményeket, morális kérdéseket, a jobb érthetőség kedvéért diszkurzív módon, régi toposzok, allegóriák felhasználásával mutattak be. Nehézkességük, szimbolizmusuk „titoktalansága", egysíkúsága is ide vezethető vissza. Az angol Arts and Crafts mozgalom teoretikusaira feltételezhetően hatott Platónnak a háztervezésről, festészetről és tárgykészítésről való felfogása: „[...] a rossz rend, a rossz ritmus és a rossz dallam a rossz beszédnek és a rossz jellemnek a testvére, ellentéteik pedig az ellentétének, a józan és jó jellemnek a testvérei és utánzatai". 7 1 A ruskini eszmék elfogadását Körösfői-Kriesch görög auktorokban való tájékozottsága is felerősíthette, mivel ez a gondolat nála is kiemelten jelentkezik: „az élet minden formai megnyilatkozásának kell, hogy művészi tartalma is legyen, ha nincsen, úgy erkölcstelen" - írta. 7 2 A művészet célja számukra elsősorban nevelés: önnevelés, oktatás, népművelés. Az esztétizmus híveivel szemben mindenekelőtt a szép és a jó élet igazságában hittek. Sokat foglalkoztak a rajztanítás, a régi technikák és a népművészet felélesztésének kérdésével. Tanári tevékenységük középpontjába emelték a klasszikus freskó- és táblaképfestés, a gesso-alap és a tojástempera használatának a tanítását. A régi és a népi technikák előnyben részesítése nem csupán historizálás volt, felelevenítésükben a bennük rejlő szellemiség megújulásának lehetőségét látták. Összefoglalóan elmondható, hogy Ruskin, Nietzsche és Schmitt Jenő tanainak, a szimbolizmus és a szecesszió életfilozófiáinak a megismerése a kitörést jelentette számukra; a korlátokból való kiszabadulást, lázadást, amelyet azonban - s itt vált el az útjuk a modernizmus szecesszióból induló képviselőitől - részben az angol alapítókra és késői követőikre hivatkozva mesterségesen lefékeztek, újra és újra visszakötve magukat a romantikus historizmus hátországot, kontinuitást biztosító tradíciójához. A MÍTOSZTEREMTÉS IGÉNYE Rendkívül fontos szerepet kaptak a mitológiai, mindenekelőtt a magyar mitológiai témák. Hatott rájuk a wagneri, a nietzschei szimbólum-felfogás; „Minden fajnak megvannak ezek a nagy ősi szimbólumai, melyek ő vele keletkeztek és nőttek fel. Ha ezeket elveszti, úgy ezzel együtt létének gyökereit vágja el" - írta Körösfői-Kriesch Aladár. 7 3
